Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.

Irományszámok - 1881-505. A közoktatásügyi bizottság jelentése, „a gymnasumi és reáliskolai oktatásról” számú törvényjavaslat tárgyában

505. szám. 47 hogy népesség tekintetéhen a reáliskola folytonos apadást, a gymnasium ellenben túlnépesedést mutat. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a kormány is érzi ezt s a görög és latin nyelvek főfeltétel gyanánt való szerepeltetésével akarja lehetségessé tenni a reáliskolákból a tudományos egyetemre, tehát más szakokra való átmenetelt; de a midőn ezt teszi, szerintünk nagy hibába esik s kell is, hogy essék az által, hogy a tudományosság rovására kénytelen e nyelvekből oly minimumot követelni, melynek értéke akár a két középiskolának megkülönböztetése, akár az oktatás végczélja tekintetében egészen problematikus. A két classicus nyelvnek ily döntő súlyt, kivált oly alapon, a minőt a kormány elfoglal, kölcsönözni szerintünk nem is lehet, mert a valóban rationális alapokra fektetett tanterv, számolva a kornak s igy a tudományosságnak követelményeivel, a classicus nyelvek tanítását ugyis csak összehasonlító alapokon engedheti meg — illetőleg követeli— s épen azért ily tanterv, tekintettel a középtanoda feladatainak összességére, ok- és észszerűen csak egy classicus nyelvnek tanítását tűrheti meg. Szerintünk e tekintetben a legnagyobb auctoritások, ezek között Müller Miksa indokolt Ítélete dönt, mely szerint a görög nyelv egészen az egyetemre utasítandó. Máskülönben is az elválasztás nem alapitható egy vagy két tantárgynak belevonására vagy kihagyására, kisebb vagy nagyobb terjedelemben való tanítására; az elválasztás csak akkor lehetne indikálva, hogyha a gymnasium és reáliskola tananyagának egyetemessége, irány- és végső czél tekintetében lényeges különbségeket tüntetne fel, vagyis, ha való volna, hogy a gymnasium csupán a tudományos — a reáliskola csupán a műegyetemre készit elő; a mi azonban teljességgel nem áll, mert mind a kettő a közműveltségnek alapjait rakja le, azokat, a melyek kétféleképen le nem rakhatók. Már az eddig kifejtett okoknál fogva is mi a középiskolának elválasztását nem tartjuk indokoltnak. Léteznek azonban még más, nyomós, sőt nézetünk szerint döntő okok, a melyek az elválasztás ellen szólnak. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a középtanodai oktatás bifurkatióját főkép a természettudományok fejlődése mind nagyobbodó súlya és fontossága hozta létre, s mint mindenütt, a hol új tényezők kezdik éreztetni hatásukat, keletkezik conservativ és haladó áramlat, ugy történt ez látszólag a középiskola terén is. A gymnasium mintegy képviselni véli a régi classicus irány conservativismusát, a reáliskola képviselni véli a haladást, mind a kettő azonban nézetünk szerint elég tévesen, mert hiszen ott, a hol a tudomány a legmagasabb végezel, conservativismusról és ennek ellentétjéről beszélni egyátalában nem lehet. És innen származik azután az a jelenség, hogy a legjobb tanerők és szakértők mindinkább az egységes középiskola eszméje mellé sorakoznak, a mint ezt nálunk is az e tárgyban tartott ministeri enquéte világosan kimutatta. A reálirány és a gymnasium régibb szószólói abban a hitben éltek, hogy az elválás indokolása arra alapítható, hogy a gymnasium az exact és a tapasztalati alapon nyugvó természettudományi disciplinákat tisztán elméletileg, általánosan a tudományos, vagyis >tudósság« szempontjából taníthatja, mig a reáliskola e disciplinákat a gyakorlati alkalmazásban, tehát mintegy szakiskolailag mívelheti. E felfogásnak a paedagogia és a didactica határozottan ellentmondanak, mert valójában ott, a hol előkészítő alapvetésről van szó, egy és ugyanazon disciplinában kétféle eljárás lehetetlen, már pedig a középiskolának mindkét neme az egyetemre kell, hogy vezessen s igy az alapvetésnek is egységesnek, egy elven nyugvónak kell lennie.