Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.

Irományszámok - 1881-519. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

518—519. szám. 113 4. §. A közmuDfea- és közlekedési és a pénzügyi ministerek felhatalmaztatnak, hogy a gömöri iparvasutak engedélyezése alkalmából, az az 1871. évi XXXVII-ik és 1873: XL. t.-cz. által beczikkelyezett szerződések értelmében kamatbiztositást vállalt többi magán érdekeltséggel a kamatbiztositási kötelezettségnek megváltása fejében, összesen 300,000 frt erejéig kiegyezhessenek olykép, hogy ezen összegből mindenik fél kamatbiztositási kötelezettsége arányában reá eső részt az államkincstár javára egyszer s mindenkorra készpénzben fizesse le s az ezen biztosítási viszonyból folyó mindennemű jogai és követeléseiről az államkincstár javára véglegesen mondjon le. Az ezen egyezséghez netalán nem járuló felekkel szemben az eredeti szerződésben kikötött eljárás lesz érvényesítendő. 5. §. E tőrvény kihirdetése napján lép hatályba, s végrehajtásával a közmunka- és közlekedési és a pénzügyi minister bizatik meg. 519. szám. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy az államtól jövedelem-biztosításban részesülő vasutak folyton nagy terhet képeznek az államra nézve, a mennyiben csekély tiszta jövedelmet mutatnak fel, tehát nagy mértékben veszik igénybe az állami biztositást és mégis üzletvezetésükre, tariffa-politikájukra az államnak teljes befolyása nincs; indokoltnak látszik a törvényjavaslat azon törekvése, hogy az állami befolyást, terheltetésének megfelelőbbé tegye, e vasutaknál. Minthogy pedig e czélból csakis a külön számadás mellett való üzletbe vétel vagy csoportositás czéljából üzletbeadás van a törvényjavaslatban javasolva, azon vasutakkal szemben, melyek oly csekély tiszta nyereséget képesek üzletökből felmutatni, hogy még elsőbbségi kötvényeik kamatát sem képesek fedezni; máskülönben a társulat és igazgatóságának jogai semmiben sem érintetnek, ugy hiszszük, hogy a törvényjavaslat nemcsak indokolt, de egyszersmind sem a részvényesek, sem ^általában a társulat sérelmet nem szenvednek az által, ha az üzletvezetésről az állam gondoskodik; miután terhök legnagyobb részét fedezi és minden más jogaikat tiszteletben tartja. Ha pedig még magasabb szempontokra emelkedünk és tekintetbe veszszük: az állam pénzügyi és forgalmi érdekeit, e vasutaknál; ha tudjuk, hogy ezeknek megfelelő csoportositása és tariffa-politikája által a forgalomnak milyen jelentékeny szolgálatokat lehet tenni; bizonyára indokoltnak fogjuk találni a törvényjavaslatban foglalt azon felhatalmazást, hogy az ilyen KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XIV. KÖTET. 15