Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.
Irományszámok - 1881-443. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
9Q 443. szám. ban; kérvényekben (melyek tárgyalás végett, a t. képviselőház által a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak) pedig az aradi és soproni iparkamarák adtak kifejezést. Ez aggodalmak és kifogások abban összpontosulnak, hogy a tervezett adó, mely, minthogy az 1875: XXV. t.-czikk 18. §-ában megállapított 3% bélyegilleték elesik, az új törvényjavaslat következtében (1. régi szöveg 7; új 8. §-t) tulajdonképen 77o-al neveli a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatai után viselendő terhet; ismételjük: az a kifogás és aggodalom, hogy e teher elriasztja a betéteket, vagy megdrágítja a kölcsönt, meggyengiti a pénzintézeteket és így hitelviszonyainkra rósz hatással lesz. A pénzügyi bizottság lelkiismeretesen megfontolta ez aggodalmakat; egyiktől sem tagadja el az absolut bizonyos mértékű lehetőséget; de ugy hiszi, hogyha itt-ott mutatkoznának is ily hatások, azok általánosak és állandók nem lennének. Azok, kik ez adóból hol betét visszaria s ztást, hol kölcsönkamatdrágulást, hol az intézeteknek jövedelmükben és betéteikben megrontását, feltétlenül következtetik; elfeledik, hogy egy adónak eredményét sem lehet, az átháritás törvényének sokféle helyi és változó tényezőikkel összefüggő nyilvánulásánál fogva ilyen egyoldalú következtetésben megszabni. Változik és módosul ez nagyon. Előre meg nem mondhatja biztosan eredményét és annak mértékét senki. De annyi bizonyos, hogy egyszerre mind a három irányban az nem fog nyilvánulni és hogy az új tehernek hatása, nagyon korlátolt lesz, három lényeges körülménynél fogva. Először azért, mert a köz- és magánhitel, a társulati és magántőke most már bir annyi forrással és consolidátióval nálunk is, hogy egy 10%-nyi betéti kamatadó felhasználható ne legyen a viszonyok lényeges változtatására. Másodszor: a kamatláb sokkal több és nagyobb tényezők hatása alatt áll, hogysem egyes intézetek vagy összes betéti intézeteink a felett kizárólag rendelkeznének. Harmadszor: a verseny hitelügyekben is fejlett annyira, hogy sem a betevő tökéjét, sem a hitelintézet kölcsönét egy könnyen fel nem mondja; illetőleg egyhamar meg nem drágítja. Sőt mindezek mellett különösen azon körülményt kell kiemelnünk, hogy hitelintézeteink elég erősek ilyen nehézséggel, illetőleg teherrel — ha kell — meg is küzdeni. Ennek bizonyítására legyen szabad az 7. és •//• alatt tisztelettel mellékelt kimutatásokra hivatkozni, melyek meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy mily erős szervezettel birnak betétintézeteink, hogy milyen széles üzlet kört karolnak fel azok, mekkora osztalékot adnak; másfelől arról, hogy mekkora az adóalap, melyet a betéti kamatok czímén nyújtanak. És hogy az e czímen számított jövedelem nincs túlmagasra téve, bizonyítja az a körülmény, hogy az eddigi 3Vo-nyi bélyegilleték az államnak 370,694 forintot jövedelmezett 1881-ben. Ez arányban 1 millió forintnál többre bizton lehet 107o adó mellett számítani. És pedig, minden kezelési költség nélkül könnyen ellenőrizhető módon, magánosok zaklatása nélkül. Még csak azt emiitjük fel, a betéti intézeteinknél elhelyezett tőkék természetének és hivatásának jelemzéseül, hogy az 1881-ben a pénzintézeteinknél elhelyezett takarékbetétek után: 16.436,972 frt volt a kamat és, hogy ebből csak 3.569,300 frt fizettetett ki; 12.867,672 frt vagyis 78% pedig tökésittetett. Ez változás alá eső számokkal ugyan, de oly arányban mutatja az életfentartásra vagy folyó üzletre nem szükséges tőkék elhelyezését, mely alkalmas megczáfolni azon feltevést, hogy itt nem á^andóan heverő pénzekkel van dolgunk. Mindezen okoknál és körülményeknél fogva tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánljuk. Nem első sorban és nem könHyű szívvel folyamodunk ez adóhoz; de midőn annyira igénybe vesszük többi jövedelmi forrásainkat, ennek alapját sem hagyhatjuk tehermentesen. Azonban a törvényjavaslat szövegezésénél kiváló gondot kívántunk fordítani arra, hogy pénzintézeteink üzleti kezelése ne zavartassák az adó kimutatása és fizetése által; hogy az adó alapja pontosan megszabva legyen, hogy a kettős adózás kizárva legyen, hogy az üzleti összeköttetések sem a külfölddel, sem a belföldön az adó által meg ne zavartassanak.
