Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.
Irományszámok - 1881-432. Törvényjavaslat, a magyar korona országai egyesitett czímerének és az ország külön czímerének magánosok és magán jellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról
44 432. szám. Az egyik szerint, miután a törvények egyáltaljában nem intézkednek, e czímereket minden honpolgár megszorítás nélkül használhatja. A másik szerint a czímerek csak engedély mellett használhatók, az engedély megadását azonban a fejedelmi jogok közé sorolja, mely a méltóságok, czímek és czímerek kútforrása. A harmadik végre azt vallja, hogy ezen czímerek az illető országok, illetve ország jelvénye, tulajdona, melynek használata, illetőleg annak feltételei s módozatai csak ezen országok közös törvényhozása által állapithatók meg s miután az eddig nem történt, annak ezentúl kell történnie s e végből megfelelő törvényjavaslatnak készülnie. Ez utóbbi nézetet a magyar királyi ministertanács, mely e kérdéssel tüzetesen foglalkozott, magáévá tette. Indokolja e felfogást a dolog természete, mert az kétségtelen, hogy ezen czímerek az illető országok jelvénye s ennélfogva a felett, használhatja-e magános vagy testület azokat, s ha igen, mily feltételek és módozatok mellett, csakis az ezen országok közös törvényhozása állapithatja meg. A felett sem volt kétsége a ministertanácsnak, hogy a hozandó törvény általános engedélyt ne adjon, azaz ne mondja ki, hogy e czímereket minden honpolgár minden megszorítás nélkül használhatja, hanem igenis megállapitandónak vélte, hogy e czímerek használata birjon egy bizonyos kedvezmény jellegével, s azért köttessék az engedély megadása bizonyos feltételekhez, az engedélyt pedig tekintettel arra, hogy a különben illetékes magyar királyi belügyminister hatásköre horvát-slavon országokra nem terjed ki, az ország legfőbb hatósága a magyar királyi ministerelnök adja meg. E felfogásban a ministertanács a külföldi törvényhozásban is talált támogatást, igy például a monarchia másik felében a cs. kir. belügyministerium 1858. ápril 24-én kelt rendeletében figyelmezteti és emlékezteti az összes koronatartományokat »dass die Führung des kais. Reichswappens oder Reichsadlers oder eines Landeswappens von der erhaltenen allerhöchsten Bewilligung, oder von der in einem besonderen Gesetze ausgesprochenen Gestattung bedingt sei« és hozzá teszi, hogy azok ellen, kik e czímereket jogtalanul használják, az 1854. ápril 20-án kelt rendeletben körülirt eljárás alkalmazandó (lásd orsz. kormánylap 1858. év 63. szám 285. oldal.) A német birodalom ez ügyben büntető törvényében intézkedik, midőn annak a kihágásokról szóló huszonkilenczedik fejezetében 360. §. alatt ezeket mondja: >Mit Geldstrafe bis zu fünfzig Thalern oder mit Haft wird bestraft: 7. wer unbefugt die Abbildung von Wappen eines Bundes Fürsten zur Bezeichnung von Waaren auf Aushángeschildern oder Etiquetten gebraucht.* Egy későbbi, nevezetesen 1872. márczius 16-án kelt császári rendelettel a német gyárosoknak általában meg lön engedve, hogy árúikon és czímlapjaikon (etiquette) a császári sast használhassák. A pai{s használata azonban ki lön zárva. De az újabb magyar törvényhozás is nyújt azon felfogásra — legalább egy izben — támpontot, hogy a magyar országos czímer nem tekinthető mindenki tulajdonának; ugyanis a magyar leszámítoló és kereskedelmi bankról szóló 1873. évi XXVÍ. törvényczikk IX. czíme a társulat előjogairól szólva, azok közé mindenekelőtt azt sorolja, hogy a társulat pecsétje a m. kir. c\ímer — minek értelme nem volna, ha azt mindenki kénye-kedve szerint használhatná. A m. kir. ministertanács megbízott engem, mint belügyministert, hogy ezen alapokon egy törvényjavaslatot készíttessek, melyben az engedélyezés feltételei, az eljárás, stb. megállapítva legyen. így keletkezett a javaslat, melyet ezennel bemutatni, s elfogadásra ajánlani szerencsém van. A részletek tekintetében az elörebocsátottak után röviden nyilatkozhatom.
