Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-429. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az uzsoráról és káros hitelügyletekről” szóló törvényjavaslat tárgyában

26 429. szám. 9 hajtási eljárás felfüggesztésének helye nincsen, és a büntető bíróság megkeresésére csupán az árverés foganatosítása, a lefoglalt követelésnek a végrehajtóra átruházása, és a készpénz kiutalványozása függesztetik fel. 13. §. E szám alá a bizottság új §-t iktatott be, kimondván, hogy uzsoravétségért nincs büntetésnek helye, ha mielőtt a sértett fél indítványát előterjesztette volna, a tettes, az általa elkövetett törvényellenességet jóvá teszi és az adósnak vagy jogutódainak a már megkapott uzsorás vagyoni előnyöket, a megkapás napjától számítandó 67o kamatokkal együtt visszatéríti. A bizottság e §. felvételénél abból indult ki, hogy ha a törvény a büntethetőséget mereven fentartja, a tettesnél elesik minden ok arra nézve, hogy cselekvényének a következményeit jóvá tenni igyekezzék. Ez annál indokoltabbnak mutatkozott, mert a büntető törvény is büntetlenséget biztosit bizonyos esetekben a tettesnek, hogy ezt cselekvénye következményeinek elhárítására ösztönözze. A bizottság tehát már tényleg elfogadott törvényhozási elvet alkalmazott, midőn a kérdéses intézkedést felvette. 14. §• Akár büntető, akár polgári bíróságok ítéljenek a jelen törvényjavaslat alapján, annak a sikere nagy mértékben a bizonyítékok szabad mérlegelésétől függ. Hazánkban a bűnvádi eljárásban szokás utján gyakorlatban van a bizonyítékok bizonyító erejének szabad mérlegelése. Ezen felül az 1881: XVII. t.-cz. 36. §-a, megtámadási perben, ha valamely tény tudása vagy nem tudása képezi a bizonyítás tárgyát, elfogadta a bizonyítékok bírói szabad mérlegelését. Ha valahol, ugy az uzsora tényálladékának a megállapításánál szükséges a bizonyítékok szabad mérlegelése; mert az .uzsorás ügyletek létrejövetelénél az uzsorás a megszorult, gyakran könnyelmű és tapasztalatlan adós helyzetét arra használja fel, hogy azt minden bizonyítéktól, melyet kifogásai érvényesítésénél használhatna, már előre megfossza, s ekép annak a védelmet megnehezítse. Az egyenlő bizonyítási mód szempontjából, a törvényjavaslat a bizonyítékok szabad mérelgelését átalában elfogadta és azt a csődtörvény 14. §-ának megfelelően újra szövegezte. 16. §. A törvényjavaslat 15. §-a első bekezdése kihágásnak minősítette azt, ha valaki a hitelezési ügyletből eredő kötelezettség teljesítésére, a becsület zálogával, becsületszóval vagy hasonló kifejezésekkel erősített ígéretet az adós ellen bármely utón felhasznál. A második bekezdés pedig azt rendelte, hogy ha a becsület elzálogosítása uzsoraügyletre vonatkozik, a törvényszék az uzsoravétségre kiszabott büntetést súlyosbításul alkalmazza. A bizottság ugy vélekedett, hogy e §. második bekezdésében foglalt eset nem helyesen vétetett e §-ba; ennélfogva ezt áthelyezte a 2. §-ba, a minősített uzsora-vétség esetei közé. Az első bekezdésben foglalt esetet pedig e helyen meghagyta, és akép módosította, hogy a ki kiskorúaktól, vagy olyan személyektől, a kikre nézve a becsületszóval megerősített fizetési igéret meg nem tartása, állásuk elvesztését vonhatja maga után, valamely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesítésére vonatkozó, és a becsület zálogával stb. megerősített ígéretet felhasznál, kihágást követ el. Ezen eset tehát abban különbözik a 2. §-ba áthelyezett esettől, hogy itt a tettes nem uzsorás-ügylet megerősítésére kötteti le az adós becsületét, hanem valamely hitelügyletből erepő kötelezettség teljesítésére; míg a 2. §-ba áthelyezett esetben uzsorás-ügyletből eredő kötelezettség teljesítésére kötteti le a hitelező az adós becsületét. Akár alanyi, akár tárgyi szempontból tekintjük a szóban forgó eseteket, kétséget nem szenved, hogy az utóbbi eset sokkal súlyosabb az elsőnél; és így indokoltnak tekinthető a bizottság eljárása, midőn az utóbbi esetet áthelyezte a 2. §-ba, a mely a tettesre szigorúbb