Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.

Irományszámok - 1881-355. Törvényjavaslat, a budapesti nemzeti szinháznál a tűzveszély elleni életbiztonsági és épitésrendőri tekintetekből szükségessé vált és foganatositott épitkezések, átalakitások és javitásokról

10 355. szám. A szinpadi eső e tartányokból kiinduló, rézből készült 15 centiméter átmérőjű két főcsőből áll. E főcsövek, melyek a színpad két oldalán vonulnak végig, a színfalak mindegyik utczáján át egy-egy átlyukasztott mellékcső által kötvék össze, mi által a színpad, illetőleg zsinórpadlás felett egész hálózata létezik a csöveknek, mely csőhálózatból a színpad melletti alsó folyosón tűzmentes helyen létező egy billentyű megrántására, a zuhanyszertí szinpadi eső megindul, s körülbelül tizenkét perczig tartható fenn, mi elég hosszú idő arra, hogy a víz a színfalakban, vagy sülyesztőben támadt bármely erős tüzet elolthassa. A szinpadi eső befelé szolgál biztos mentő eszközül. A háztetőnek a zsinórpadlás felett létező fagerendázata nem érethetvén el a szinpadi eső által Nagel-Junius-féle mentőlemezekkel vonatik be. E mentő lemezek vas-szita-anyagból állanak, mely szita-anyag eghetetlen mázzal van bevonva. Ez anyag megszáradván stukszertí sima s fényes felületet nyer. E mentő lemezek bajlithalók; tehát könnyen feldolgozhatók; símaszertíségüknél fogva pedig bármilyen színre befestlietök és könnyen tisztithatók; a helyenként támadott sérülések pedig könnyen kiigazíthatók és mindenkor jó karban tarthatók. A készülő félben lévő dalműszinházban a zsinórpadlás és szinpadi eső felett létező tetőgerendázat egészen vasból készült. A nemzeti színház tetőzete oly kiváló jó minőségű fát tartalmaz; e fatetőzetnek vastetőzettel való kicserélése pedig tetemes tőkét s legalább félévi időszakot vett volna igénybe. Czélszerűbbnek mutatkozott tehát e sok időt és tömérdek pénzt megkímélni az által, hogy 1600 frtnyi kiadással tűzmentessé varázsoljuk a tetőzet gerendáit, a nemzeti színház igazgatósága s más hatóságok által teljesen kipróbált Nagel-féle mentő lemezek alkalmazása által. De hogy a szinpadi eső igénybevételének esélyei emberileg kigondolható minimumra redukáltassanak, a zsinórpadlás összes eddig létezett faszerkezete (folyosók, hidak stb.) vasszerkezettel cseréltetett ki. E vasszerkezet rendkívül ügyes berendezését s a színpadba való beillesztését minden szakértő helyesli és méltán csodálja. A nehézkes, széles, kiszáradt s így tehát félelmes fafolyosókat és a tetogerendazathoz erősített lebegő fahidakat, könnyű, tűzbiztos folyosók s a színpad egész szélességén átvonuló díszes és könnyed vashidak helyettesitik, a munkás- és a tűzbiztonsági személyzet nagy örömére, mely a tűzveszélytől megóva, kényelmesen teljesítheti fáradságos és sok elővigyázatot igénylő munkáját. A színpadnak jobboldali az előszintér melletti szögletében, emeletnyi magasságban van elhelyezve a kalitka, melynek belsejében tartózkodnak az előadás alatt a függönyök felvonásával és leeresztésével foglalkozók. Ezek veszély esetében ha lebocsátották a vasfüggönyt, bolthajtás alatt elvonuló ajtón át egyenesen a szabadba jutnak. Ez emelvény alatt van elhelyezve a szél- és dörgő-gép, tűzbiztos helyen. A zenekar két oldalán a színpadon vezető ajtók, valamint a többi is mind vasajtókkal cseréltettek ki. Hasonlókép az orgona faállványa vasból készülttel helyettesittetett. A színpad hátulsó fala közelében, két oldalán, a bolthajtások alatt, három fő vízcsap, a zenekar közelében szintén egy fő vízcsap van elhelyezve. Veszély esetében a három első vízcsap a színpad oltására szolgál, összeköttetésben a szinpadi esővel; a zenekar közelében elhelyezett negyedik vízcsap pedig arra való, hogy tűzmentes helyről locsolható legyen a nézőtér vasfüggönye. A szinpadi eső megpróbálásához s a vasfüggöny felvonását és leeresztését eszközlő víznyomó gép vizének levezetéséhez szükséges csatorna az egész színpad szélességében hordozható pléhteknő képében állíttatott elő; e pléhteknő egy, a zenekar kijárása alatt létesitett csatornával lévén összeköttetésben, a vizet az udvar nagy csatornájába vezeti.