Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.
Irományszámok - 1881-350. Törvényjavaslat, a biztositási szerződések és ezekhez hasonló jogügyletekből fizetendő illetékekről
326 350 szám. javaslatban terveztetnek, és végre az osztrák kormány részéről egy törvényjavaslat terjesztetett a birodalmi tanács elé, mely a biztosítási szerződésektől kirovandó illetékek tekintetében az általam bemutatott törvényjavaslattal egyenlő alapra van fektetve. A törvényjavaslat egyes szakaszaiban foglalt rendelkezésekre nézve a következőket jegyzem meg : Az 1. §. bevezetésében kimondatik, hogy az életjáradéki szerződésekért lerovandó illetékek a biztosítási szerződésekkel együttes alapon szabályoztatnak; ez intézkedés tökéletesen megfelel az életjáradékok jogi természetének, mely a biztosítással azonos. A biztosító telek tekintetében a törvényjavaslat 1. §-ában különbség tétetik egyes személyek és vállalkozó társulatok (intézetek) között. A törvényjavaslat az első esetben a szerződési jogügylettől jelenleg járó Ill-ik fokozatú bélyegilletékkel szemben ly2°/o-os illeték alkalmazását állapítja meg, tehát az illetéknek körülbelül l°/ 0 emelését czélozza, mely mérték, tekintettel az ügyletek természetére és a biztosítási vállalatokra, a törvényjavaslat harmadik szakasza szerint tervezett illeték-mérvre, jeleutékenynek nem mondható, megjegyzendő itt, hogy az egyes személyek között létrejött ily szerződések teljesítésével egybekötött szolgáltatásokról szóló vétbizonyitványoktól járó külön bélyegílleték a most 'érvényben levő mértékben (II. fokozat) fentartatik, tehát ez okmány-bélyeg kisebb mértékű, mint az, mely a törvényjavaslat szerint a biztosító intézetekre alkalmazandó. A biztosító intézetek által lerovandó illetékek kezelésének egyszeríísitése végett, a mint ezen indokolás kezdetén említem, a törvényjavaslat 3-ik szakasza a szerződési illetéket és a biztosítási díjakról szóló nyugtatvány-illetékeket nem külön-külön, a mint ez az eddig fennálló szabályok szerin* történik, hanem együttesen rendeli lerovandóknak, és pedig a beszedett biztosítási díjakra vona kozólag nem egyes tételek után, hanem az összes egy-egy évnegyedben befolyt ebbeli bevételektől együttesen. E módozatnak fentebb részletezett előnyös voltának figyelembe vétele mellett a javasolt egy, illetőleg ly 2 száztóli illeték terhesnek nem mondható, ha tekintetbe vesszük még azon körülményt, hogy az életbiztosítás tárgya mindenkor bizonyos vagyonszaporulatot képez és a biztosítás egyéb nemei is kártalanítást tartalmaznak, melynek előnye az indítványozott illetékmérvet jelentékenynek nem tünteti föl. A viszontbiztosításoknál méltányosnak tartottam kisebb illetékezési mértéket alkalmazni, a miért is ezekre nézve a törvényjavaslatban y2°/o-nyi illetéket vettem fel. A 4. §. az életjáradékokról, illetőleg a kifizetett kárösszegekről szóló vétbizonyitványoktól lerovandó illetéket állapítja meg, mely az eddig érvényben levő szabályok alapján a II. fokozat szerint rovatott le. A törvényjavaslat ezen rendelkezését egyrészt következetességéül vélem tekinteni a biztosítási „ szerződésektől lerovandó illetékek szabályozásának, a mennyiben a kifizetett kárösszegek felvétele alkalmával lerovandó illeték mértékét helyes arányba állítani a szerződési illetékkel egészen indokoltnak találom, másrészt pedig az emelés mérsékeltnek mondható s annyival kevésbé jöhet kifogás alá, a mennyiben az elemi és állatbiztosítási kártérítések fizetéséről szóló vétbizonyitványokra nézve eddig érvényben levő illetékmentességet a törvényjavaslat határozottan fentartja. A biztosító ügyletekkel egybekötőleg gyakorolt egyéb üzletektől fizetendő illetékek szabályozását is ezen törvényjavaslat tárgyainak keretébe kívánván vonni, a 6. §-ba a biztosító okmányok visszavásárlását tárgyazó ügyletekre vonatkozó illeték lerovási módozatát akként vettem fel, hogy ez a törvényjavaslat általános czélzatának megfeleljen, a nélkül, hogy ez által illetékemelés eszközöltetett volna.
