Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.

Irományszámok - 1881-343. Törvényjavaslat, a felebbvitel korlátozásáról a kir. járásbiróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben

300 343. szám. novelláris úton nem eszközölhető, s ily változtatás a bíínvádi eljárás teljes megállapításánál reheto csak figyelembe, jelen törvényjavaslat egyedül a fennálló bírósági szervezet határai között létesíthető kisegítő módozatok megállapítására s oly intézkedések megtételére szorítkozik, a melyek által a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás egysége s a magánosoknak a perorvoslatok használhatása által biztosított egyéni érdekük sérelmet szenvedhetne, a legfelsőbb bíróság felmentetnék azon bűnügyek felülvizsgálatától, a melyeknek elbírálására két bíróság ítélete elegendő biztosítéknak látszik. Nem volt különben ismeretlen a fennállott régi magyar joggyakorlatban sem a felebbviteli jognak bűnügyekben való korlátozása, a mennyiben nem nemeseknek büntető pereikben a felebbviteli jog s ez is megszorítással, csak az 1791. évi XLIII. törvényczikk, illetőleg 1836. évi XVII. törvényczikk által adatott meg. Sőt a törvényhozás az újabb időben is, midőn az akkoron még polgári eljárás alá tartozó becsületsértési ügyeket az 1877. évi XXII. törvényczikk által a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásra utalta, az érdemben való felebbezést az ily természetű ügyeknél teljesen kizárta. Ezen törvényjavaslat által a királyi járásbíróságok hatásköréhez tartozó bűnügyekben a másodbiróság ítélete elleni felebbviteli jog megszorítása részint a felebbvitelnek a másodbiróság ítélete ellen való teljes kizárása, részint pedig a felebbezésnek egyedül az életbeléptetési törvény 43. §-ában kijelölt korlátok közötti használhatása által czéloztatik. A felebbvitelnek a harmadbirósághoz való teljes kizárásánál két kiindulási szempont szolgált irányadóul e törvényjavaslatban. * Az egyik, hogy a felebbvitel csak azon eseteknél szorítható meg teljesen, mely esetekre maga a törvény is aránylag csekély büntetést szab, s a melyeknél a cselekményre mért büntetési nem annak elkövetőjére becstelenitő hatást nem gyakorol. Ezek közé tartozik a vétségek közül a B. T. K. 261. §-ában jelölt s kizárólag pénzbüntetéssel sújtott becsületsértés vétsége. A másik szempontnál már nem a büntetés csekélysége, hanem a ténykérdésnek könnyebb elbírálása vétetett kiindulási alapul. Vannak büntetendő cselekmények, a melyeknél az objectiv momentumok kiválólag előtérbe helyezkednek, s a melyeknél a tényállás constatálása a törvény intézkedései folytán már magában foglalja a cselekmény jogellenességének elbírálását. Ezen bűnügyek természete is olyannyira egyszerű, hogy azoknak két bíróság által lett elintézésében elegendő megnyugvás található, s ez irányban a tévedés lehetősége is majdnem kizártnak vehető. Ennek figyelembe vételével a B. T. K. 301. §-a szerint minősülő könnyű testi sértés vétsége eseteiben is megszorittatnék teljesen a felebbviteli jog a másodbiróság ítélete ellen. Ezen vétségnél e megszorító rendelkezés indokoltatik még az által is, hogy a testi épség elleni cselekmények elbírálásánál, a bíró a törvény korlátain belől tágabb körben mozoghat, a mennyiben e cselekmények magukban foglalják a súlyos és a könnyű testi sértés eseteit és némileg a verekedés kihágásával is érintkeznek s nem lévén feltehető, hogy a már két bíróság által könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt egyén legalább verekedést nera követett volna el, s hogy ennélfogva a törvény őt egyátalán sújtani nem akarta volna, a felebbviteli jognak ily eseteknél való kizárása nem a büntetlenség rovására, hanem legfeljebb a büntetendő cselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabásának mértékére bir jelentőséggel. A vétségek többi esetei részint súlyosabb büntetés alá esnek, részint pedig elbírálásuknál már nem annyira a ténykérdés, hanem a jogkérdés az irányadó, s ennélfogva azokra a felebbvitelnek ezen teljes korlátozása a másodbiróság ítélete ellen, kiterjeszthetőnek nem javasoltathatik, annál kevésbbé, miután azon két vétség iránti bűnügyek szaporítják leginkább az ügyforgalmat, s ezek elintézésének a harmadbiróságtól való elvonása által a bejövő ügyek száma, a jelenlegi birói létszám mellett is, az elintézhető üg>ek számával kellő arányba hozható lesz.