Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-273. Törvényjavaslat, a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári úgynevezett „Überland” földek eladásáról
273. szám. 273 a törvényjavaslat 3. §-a ebben, valamint abban is találja indokolását, hogy a községek és az egyesek közti, az osztályozásra netalán felmerült kérdések egyszerű módon és kisebb költség mellett fognak megoldathatni. A törvényjavaslat 4-dik §-ában foglalt intézkedés szintén a fentebb emiitettek kérelmére vétetett fel. Ezen intézkedés azt szabályozná, hogy a községek a kölcsön azon részleteit, melyre nézve készfizető kötelezettségben állanak, és részben maradnak is, az überlandiális földek egyes birlalóitól a közadók módjára behajthassák. A községek a kölcsönre nézve abban állapodtak meg a hitelintézettel, hogy egyelőre és addig, mig az egyesekre való bejegyzések bekövetkeznek, a kölcsön egész összegére fizető kötelezettségben állanak, a bejegyzések után pedig a 10 holdon felüli birlalók a hitelintézet egyenes adósaivá válnak; a 10 holdon alóliakra nézve pedig a községek készfizető kötelezettségben továbbra is maradnak. A községek különös érdekébén áll tehát, hogy addig is, mig a 10 holdon felüli birlalókra nézve a bejegyzések eszközöltetnének, fizetési kötelezettségüknek a kitűzött határidőkben eleget tehessenek, mely érdek a 10 holdon alóli birlalókkal szemben, mindaddig fen fog állani, mig a kölcsön ezekre eső része törlesztetik. Ha a községeknek a részleteket — melyek beszedésére a feljogosítást a 2. §. már megadná — birói utón kellene behajtani, a község a fennálló kötelezettségével szemben könnyen nemcsak a fizetésre, hanem azon irányban is zavarba jöhetne, mert a hitelintézet egyelőre az összes földekre leendvén bekebelezve, a végrehajtást és árverést a földrészek bármelyikére indíthatná, s ebből bonyodalmak támadnának, mert a község nem lenne képes azon kötelezettségének egészben megfelelni, melyet a már fentebb emiitett határozatában a földeknek egyesek javára leendő átengedése iránt elvállalt. Módot kell tehát a községeknek nyújtani, hogy az esedékes és be nem fizetett részleteket az egyesektől minél egyszerűbben és gyorsabban behajthassák. Erre az mutatkozik egyedüli módnak, ha feljogosittatnak, hogy az egyes részleteket az adók módjára hajthassák be. Ezen feljogosítás egyébiránt nemcsak a községek, hanem kivált az egyesek előnyére is válnék; kivált ha figyelembe vétetik, hogy a községek — ha a 10 holdon felüli birlalókra a bejegyzések foganatosíttatnak, ezen feljogosítással csak a 10 holdon alóli érdeklettekkel szemben fognak élhetni, kik közt ismét számtalan igen csekély földrészű birlaló is van; s mindnyájokra bizonynyal elönyösebb, ha adott esetekben, a peres eljárás fáradozásai és költségei helyett, azon csekélyebb költséggel lesznek terhelve, mely az adók behajtása után fizettetni szokott. A törvényjavaslat 5. §-a az ez ügyet illető bélyeg és illetékre vonatkozik. Ezen §. szerint a földek átruházása utáni illeték alapjául a kikötött vételár vétetnék; a mi az 1873: IX. t.-cz. 13. §-ától, mely szerint a földadó alá tartozó ingatlanok utáni illeték kiszabásánál az államadó 100-szoros összege tekintendő legkisebb értéknek — eltérne. Ezen érték kétségen kivül nagyobb, mint a mennyit a szerződésileg megállapított vételár kitesz. Méltányos azonban, hogy a jelen ügyben, melynél a vételárt a földek valódi értéke szerint, a fennforgó s fentebbiekben már emiitett körülményeknél fogva, az annyira kívánatos kiegyezés koczkáztatása nélkül rnegállapittani nem lehetett, sőt a kiegyezés nagyobb árak mellett nem is lett volna létesíthető, ne a törvényszerinti érték, hanem a vételár vétessék az átruházási illeték kiszabásának alapjául. Ez annál méltányosabb, mert a jelen ügyben azon értéket, melyet a kincstárnak elfogadnia kellett, a fenforgó különös viszonyok határozták meg, s nem lenne méltányos, hogy midőn KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. VIII. KÖTET. » 5
