Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-273. Törvényjavaslat, a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári úgynevezett „Überland” földek eladásáról
68 273. szám. A községekkel raló alkudozás megindításának szükségét indokolta a kerület makacs közönyén kivül azon körülmény, hogy a községekkel való alkudozás által az 1860. évi aug. 31-én kelt 1. f. elhatározásban kifejezést nyert azon legmagasabb szándék, hogy t. i. a peres ut mellőzésével az ügy rendezése iránti alkudozások a kerülettel indíttassanak meg, nemcsak nem alteráltatnék, hanem ez által jutna leginkább megvalósulásához. Mert, midőn a kerület a megváltás— illetőleg a kincstári bérföldek és a regálék megvételének— megengedését O Felségétől kérte, akkor voltaképen nem magát, mely csupán a királyi kisebb haszonvételeket birta haszonbérben, hanem főleg a majorsági földek birtokában lévő kerületi községeket képviselte; mert továbbá a kincstár és kerület között évek során fennállott, de időnként folytonosan megújított haszonbéri szerződésekben a kerület mellett, az egyes községek is szerződő felek gyanánt vannak kitüntetve, mert végre czélszerüségi okoknál fogva is igen kívánatosnak mutatkozott a községekkeli közvetlen alkudozásnak megindítása, a mennyiben t. i. egyrészt a községek általi megvétel nyújthatna csupán biztosítékot, az elvállalandó kötelezettségek teljesítése iránt, másrészt csakis ezen közvetlen alkudozások által lehetett volna a felháborodott kedélyeket végkép lecsillapítani. A ministertanácsnak ez értelemben történt h. t. előterjesztése folytán O cs. és apostoli kir. Felsége 1872. évi deczember 4-én Gödöllőn kelt 1. f. elhatározásával, a községek képviseletével közvetlenül megkisérlendö alkudozások folytatását megengedni és egy királyi biztost legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A községekkel megkisérlett alkudozások nem vezettek azonban eredményre, minélfogva a kir. biztos tisztétől felmentetett. A békés utón való kiegyezés minden megkisérlett módja sikertelen maradván, az ügynek megoldása azonban föltétlenül szükségesnek mutatkozván, O cs. és apóst. kir. Felsége 1873. évi augusztus 10-én kelt 1. f. elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy az ügy a törvény rendes útjára bocsáttassák s az ez iránti per megindittassék. A nagykikindai kerületbeli birtokviszonyok rendezése végett már a fennállott temesvári cs. kir. pénzügyi ügyészség 1857-ik évben megindította az összes kerületi tíz község ellen az úrbéri rendezés és tagositás iránti kereseteket, melyeknél fogva a tagositás és birtokrendezés megengedhetöségének kérdésében két — első és másodbirósági — egybehangzó ítélet hozatott s jogerőre is emelkedett. Az egyezkedési tárgyalások folytán függőben tartott ezen úrbéri szabályozási perek s ezzel kapcsolatosan az úrbéri mérnöki munkálatok annálfogva újra folyamatba tétettek. Ez azonban ama reményben történt, hogy a per folyama és nyomása alatt, alkalom fog nyilni oly érintkezési pontok feltalálására, melyek a kiegyezési fonal újra felvételét lehetségesiteni s az ügyet az óhajtott békés megoldáshoz vezérelni alkalmasak leendnek. Ezen föltevés nem bizonyult be alaptalannak, az érdekeltek számos alkalmat kerestek a megszakadt békés tárgyalások újra felvételére s miután a kormány maga részéről is a közeledést mindenképen előmozdította, megelőző ártárgyalások alapján azon intézkedés történt," hogy Torontálmegye főispánjának, illetőleg a politikai hatóságnak közbenjötte és vezetése mellett a községek és a legalább tiz holdnak birtokában lévő községbeli lakosok mint Überland-földbirlalók kebelükből egy 44-es bizottságot választottak oly czélból, hogy ez a kérdésben forgó ügynek oly módon való rendezésére a kincstárral alkudozásokat és tárgyalásokat folytasson, hogy ugy a községek határában lévő u. n. Überland kincstári bérföldek, mind pedig az ezen községekbeni regalejogok tulajdonjogát adásvételi jogügylet által megszerezhessék. A 44-es bizottság a maga kebeléből egy hét tagból álló szűkebb bizottságot választott meg, hogy igy az alkudozások annál könnyebben folytathatók legyenek. A 7-es bizottság, melynek tagja a községeknek az úrbéri perben eljáró ügyvédje is volt, saját kebeléből elnököt választott.
