Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-272. Törvényjavaslat, az 1881. évi XLII. törv.-czikk pótlásáról
262 272. szám. De miután ily válságos viszonyok orvoslására nem egyedül az adórendszer lehet hivatva, nem habozom kijelenteni, hogy a tiszavölgyi társulat központi bizottságának azon kérelmét, hogy az 1881: XLIL törvényczikk rendelkezései már 1882-től kezdve vétessenek foganatba, telj esithetó'nek nem tartom. Nem tartom a kérelmet teljesithetó'nek, először mert az 1875: VII. és az 1881: XL. és XLIL törvényczikkek által organicus egészében, egységes és összevágó intézkedések által reformáltatok a földadó s egészen új alapokra fektettetik. Ha ezen együttes intézkedésekből egy rész kiválasztatván, már most a többi intézkedéseknél sokkal korábban életbeléptettetnék, az alig vezethetne a helyes aránynak csak ideiglenes megállapítására is. De nem tartom a kérelmet teljesíthetőnek másodszor azért sem, mert ha igaz is, hogy egyes ármentesitett területek birtokosai aránytalanul vannak a földadóval terhelve, ez aránytalanság nem oly kiáltó, hogy jelenleg midőn az új földadószabályozás gyakorlati effectuálásának küszöbén állunk, újabb intézkedéseket tenne szükségessé. A tiszavölgy legkülönbözőbb vidékein, több társulat területén eszközölt utánszámitások ugyanis azt mutatták, hogy átlagban egy kat. holdnak adója a kat. kiigazítás folytán 1 p. forinttal, vagyis évi adóban 18 p. krral, illetőleg 30 krral osztr. értékben lett emelve. Ez túlságos emelésnek, azt hiszem, alig tekinthető, ha figyelembe vétetik, hogy — eltekintve attól, miszerint az ármentesitésnek az utóbbi évek csapásai daczára is — mégis csak volt valami eredménye, — a közlekedési eszközök fejlesztése folytán szintén nagyban emelkedett a gazdasági jövedelem. Nem tekinthetem ezen adóemelést — a másutt, más okozatok következtében is nyilvánuló aránytalansággal szemben — oly jelentékenynek már azért sem, mert elemi csapások esetében nemcsak a felemelt, hanem az egész adóra nézve leírásnak van helye, a minthogy az árterületek és a belvizek által borított területek után 1880-ban is 1.300,000 frt, tehát épen másfél annyi adó íratott le elemi kár czímén, mint a mennyit az ármentesitett területek után a kataszteri kiigazítás folytán elért adóemelésnek egy évi egész összege teszen, s az adóleirás a dolog természetéből ott volt legnagyobb, a hol az árterületek a vizcsapások által leginkább szenvedtek. Ha ezek daczára e törvényjavaslat előterjesztése által mégis az 1881: XLIL törvényczikkben biztosított kedvezményeknek 1884-től feltétlenül való alkalmazásba vételét hozom javaslatba, ugy teszem ezt azon, a t. ház határozatának hozatalánál is döntő közgazdasági indok szem előtt tartásával, hogy a biztosított kedvezményeknek bizonytalan időben való érvényre jutása közvetve se szolgáljon indokul valamely társulat czélba vett védmunkálatainak elodázására. Elégségesnek tartom, ha a kedvezményeknek 1884-től való feltétlen alkalmazásba mondatik ki a törvényhozás által, mert a társulatok által ezentúl megindítandó védmunkálatok előbb alig fejeztetvén be, korábban ugy sem lennének a költségek számba vehetők s másrészt elfogadhatónak tartom, ezen határidőt a kincstár érdekeinek szempontjából is, mert remélem, hogy ha a földadó 1884-re az új alapon nem is találna még kivethető lenni, de ezen kivetéstől oly rövid időköz választand el bennünket, hogy a rövid tartamú átmeneti korszakban az 1881: XLIL t.-czikk rendelkezései az akkor segédeszközkép már minden esetre használható új kataszteri munkálatok figyelembe vételével a mostani kataszter alapján is jelentékenyebb nehézség nélkül foganatba lesznek vehetők. Mindazonáltal azon korlátozást is fel kellé vennem a javaslatba, hogy a külön gazdálkodási költségek czímén levonandó összeg, illetőleg az ennek alapján megtéríthető adó nem lehet nagyobb, mint azon összeg, melylyel az 1876-ban foganatosított kataszteri kiigazítás által a kataszteri tiszta jövedelem s illetőleg a földadó emeltetett. Indokolva van e korlátozás az által,
