Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-259. A képviselőház közgazdasági bizottságának jelentése, „az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
134 259. szám. főirányát a közgazdasági érdekek védelmének fokozása képezi és pedig oly módon, hogy azzal a felmerülő érdekellentétek lehetőleg kiegyenlittessenek. így a mig egyrészt azon vámtételek emeltetnek, melyek kivált az osztrák ipart érdeklik, másrészt figyelembe vétettek azon termények és ipari ágak is, melyek főleg Magyarország érdekében vannak, ngy, hogy azon törekvés, hogy a földmívelési és az ipari érdekeknek kölcsönös védelme a közös vámterület alapján lehetőleg teljesen biztosittassék, kielégítőbb mértékben juttattatik érvényre most, mint a hogy az 1878-ban lehetséges volt, — és hogy ehhez képest az új tarifában a magyar mezőgazdaságnak és iparnak védelme előnyösebb arányban áll azon védelemhez, mely az osztrák iparnak javára esik. Igaz ugyan, hogy p. o. a textil-iparnak a jelenlegi tarifa-javaslatban megállapított védelme túlnyomólag az osztrák iparnak válik előnyére. A bizottság azonban a vámterület közösségének alapján kénytelen ragaszkodni ma is azon álláspontjához, melyet 1878-ban elfoglalt. Ezen álláspont szerint egyfelől jogosultnak tekintendő azon irány; hogy az osztrák ipari tevékenységnek leglényegesebb ága fokozottabb védelemben részesittessék és pedig azért, mert a külföld, de kivált Németország határozott ellenséges irányt követ az osztrák iparnak termékeivel szemben, és mert továbbá azok után, a melyek fennebb előadattak, kétségtelen, hogy a nagy, iparilag fejlett államoknak aránytalanul előnyösebb versenye és az ipari túltermelés, mely minden piaczot elárasztani kész, az osztrák, — és a létező arányokban a magyar iparnak is kárára válik. De másfelől a bizottság tartózkodni óhajt az; érdekharcznak fokozottabb mérvű előidézésétől és nem tartja feladatának, hogy minden tételnél féltékenyen latba vesse a fogyasztó és a termelő érdekeit és azoknak méltányos kiegyeztetését ekként nagyon is kétségessé tegye. Egyébiránt meg kell különböztetni, hogy kivéve a gyapjúszöveteknek egy fontosabb tételét (158a) és a szőnyegeket is (156b), a többi ezen osztályokban előforduló emelés kiválóan luxus-czikkeket sújt (milyenek a bársony, csipke és hímzett árúk); miért is ez utóbbi vámok inkább pénzügyi jelentőségűek. Helyén lesz, hogy e helyütt a bizottság a gabonavámokról is átalánosságban nyilatkozzék. A tarifa-javaslatban megállapított gabonavámok absolut értékét a bizottság vitatni nem szándékozik és kijelenti, hogy azoknak felvételét nem ellenzi, mert egyrészt a védelemnek bizonyos fokát nyújtják és másrészt, mert pénzügyi eredményt is biztosítanak. — A mi a védelmet és ezzel a pénzügyi tekinteteket illeti, a bizottságnak meg kell ugyan jegyeznie, hogy ez irányban a különböző oldalról tett nyilatkozatok szerint nem hagyható számon kivül, hogy bizonyos kényszerű engedmények és a szerződési viszonyok az eredményt alterálni fogják. — Ilyen engedménynek tekintendő az, mely Dalmácziáuak és a quarneroi sziget-csoportnak adatik és a melyről a bizottság alább részletesen nyilatkozik. — Ilyen engedmény az, melyet liszttermelésünk a nyersanyag tekintetében igényel. — A mi pedig a Eomániával kötött kereskedelmi egyezményt illeti, abban a gabona vámmentessége le van kötve. Mindazonáltal tény az, hogy nyerstermeléstink a gabonavámok által védelmet nyer minden többi állam és kivált Oroszország és az egyesült államoknak versenye ellen, valamint nagyobb mértékben biztosíttatik terményeink részére a közös vámterületnek fogyasztó piacza. Ezeknek rövid előadása után a bizottság azon új, lényegesebb vámokat és vámemeléseket kívánja táblázatilag feltüntetni, melyek a magyar mezőgazdaság és ipar érdekében átalában jelentőséggel birnak; e szerint:
