Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.
Irományszámok - 1881-207. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik épvi XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról
207. szám. 203 207. szám. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik évi XL. törvényczikk némely szakaszainak módosítása tárgyában" benyújtott törvényjavaslatról. A véderőbizottság a véderőről szóló 1868-ik évi XL. törvényczikk némely szakaszainak mődositása tárgyában a honvédelmi minister által benyújtott törvényjavaslatot, a t. ház utasítása folytán beható tárgyalás alá vette, és erre vonatkozó jelentését a következőkben adja elő: Mindenekelőtt a bizottság azon kérdéssel foglalkozott, ha vájjon czélszerű volt-e a véderőről szóló 1868-ik évi törvényczikket csakis egyes szakaszaiban módosítani, avagy nem lett volna-e helyesebb egy egészen új véderő törvényt alkotni. A bizottság nézete az, hogy jelenlegi védrendszerünk nagyban és egészben megfelel a mai hadszervezet és harczképesség követelményeinek, hogy az tökéletesen egy szinvonalon áll az európai többi nagyhatalmak védrendszerével, és hogy védrendszerünkre, ugyszinte harczképességünkre mi sem lehetne károsabb, mint azt, rövid 13 év után, a midőn az csak alig egy év előtt lett véglegesen keresztül vive, illetőleg befejezve, nagyobb mérvű újítások és változtatások által, alapjában és szervezetében megingatni. De másrészt igenis helyesnek, sőt szükségesnek találta a bizottság, hogy védrendszerünkben az eddigi szervezet épségben tartása mellett, az évek során át tapasztalt hiányok, és hibák kijavíttassanak és az eddigi véderő-törvény némely szakaszainak módosítása által: a hadsereg harczképessége emeltessék és biztosittassék; honvédségünk életképessége fokoztassék; a polgári érdekek lehetőleg megóvassanak, még pedig úgy, hogy ezen módosítások következtében az állam pénzügyi tekintetben nagyobb mérvű áldozatokkal túl ne terheltessék. Bármennyire óhajtotta volna is a. bizottság már ez alkalommal a sorhadállománybeli szolgálati idő leszállítását a 3 évről rövidebb időre javaslatba hozni, azt nem teheti, mert beható tárgyalások után még nem látta elérkezettnek annak idejét. Nem pedig különösen azon oknál fogva, mert bár tagadhatatlan, hogy az utolsó 10—12 évben a népnevelés terén roppant haladás történt, mind a mellett a hadsereg kiegészítésére évenként kilálitott ujonczok 26*
