Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-200. Törvényjavaslat, a fegyveradóról - és a vadászati adóról

162 200. szám. Nem különben, az államháztartás nélkülözhetetlen szükségeinek fedezhetése szempontjából a kincstár érdekei megkövetelik, hogy a fegyveradó is eddigi 1—, illetőleg 2 frtos évi összegében tartassák fenn. A mi pedig az 1875: XXI. t.-cz. 8. §-ának azon rendelkezését illeti, mely szerint az adóév január 1-től deczember 31-ig terjed: a gyakorlati életből merített tapasztalat, valamint az 1872: VI. t.rczikknek a vadászati tilalom iránti intézkedése czélszerübbnek tüntette fel, ha az, augusztus hó 1-ső napjától, a következő év július 31-ig terjedöleg állapittatik meg. Hogy a vadászati jog továbbra is csak a vadászati adónak s a vadászati jogot gyakorolni kivánók által bejelentett fegyverek után járó adónak befizetését tanúsító vadászati jegy mellett legyen gyakorolható, vagy az adómentességet tanúsító okmány rögtöni elömutatása kötelességgé tétessék; szükségesnek tartom, mert csak ebben és ez által nyerhető egy oly biztos ellenőrzési mód, melylyel a netaláni jövedéki kihágásokat kétségtelenül s a felek hosszas zaklatása nélkül rögtöni felismerni lehet. Czélszerűnek tartom a törvényjavaslat azon részét is, melyben a fegyver- és vadászati adót fizető egyénekről pontos nyilvántartás vezetése van elrendelve. Ez a megszerzett jogoknak zavartalanabb használhatását biztosítja s betekinthető lévén, igen czélszerű ellenőrzés eszközül is szolgál. Mivel az adótárgy részint rendőri s közbiztonsági szempontból felettébb fontos ellenőrzést igényel s részint az adózónak tetszésétől függő élvezet után ugyan, de a közigazgatási hatóságok oltalma alá helyezett becses jognak, a vadászatnak gyakorlása fejében szedetik: önként következik, hogy mindazok, kik e jogot a nélkül gyakorolják, hogy adózási kötelezettségüknek megfeleltek volna, oly tettet követnek el, a mely jövedéki kihágás esetét képezi s ezért szükséges volt a törvényben arról is gondoskodni, hogy az ily esetek kellő mérvben és czélravezetőleg megbüntettessenek. A mi pedig az átmeneti intézkedéseket tartalmazó 54. §-nak felvételét illeti, ez a körülmények folytán önként vált szükségessé s rendelkezései kiválóan oda irányulnak, hogy az átmenet, az adózó felekre nézve is lehetőleg czélszerű, előnyös módon történjék. Budapesten, 1882. márczius 8-án. Gr. Szapáry Gyula s. L, m. fcír, pénsügyminister.