Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.
Irományszámok - 1881-170. Törvényjavaslat, a mozgósitás esetében behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjainak az 1880-ik évi XXVII. t.-cz. 5. §-a alapján nyujutandó segélyezés módozatáról
170. szám. 3 Melléklet a 110. számú irományhoz. Indokolás, „a mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjainak az 1880. évi XXVII. törvényczikk 5. §-a alapján nyújtandó segélyezés módozatairól" szóló törvényjavaslathoz. Az 1880 : XXVII. t.-cz. alapján hadmentességi díj czímén befolyó összegekből az idézett törvényczikk 5. §-a szerint, első sorban egy külön alap képeztetik, másod sorban pedig az emiitett összegeknek egy része a mozgósítás esetén behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámol nélküli családjainak segélyezésére fordítandó. A véderőról szóló 1868. évi XL. törvényczikk 18. §-a alapján tábori szolgálatra behívott védkötelesek, továbbá a felhívott népfelkeléshez tartozók, az 1880. évi XXVII. t.-cz. 5. §-a utolsó pontja értelmében, e tekintetben is egyenlőknek tekintendők a sorhadhoz (haditengerészethez) és honvédséghez tettleges szolgálatra behivottakkal. Az idézett 1880. évi XXVII. törvényczikk 9-ik §-ában az is ki lett mondva, hogy ezen segélyezés módozatai külön törvényben fognak megállapittatni. Ámbár a mozgósítottak családjainak segélyezési módozatának megállapításánál a törvényhozás önálló intézkedési joga egyáltalán nincs korlátozva azon melléktekintetek által, hogy miként szabályoztatott a kérdés Ausztriában, a segélyezés mérvének megállapításánál, mégis lehetőleg az e tekiutetben Ausztriábau érvényben levő s általa is helyeseknek talált tételekhez alkalmazkodott a kormány, mert alig lehet eléggé méltányolni azon előnyöket, melyek az ugyanazon hadtestekhez tartozóknál az egyenlő elbánásból erednek s a magyar törvényhozást is azon elv kimondására vezették, hogy a honvédség díjazása a sorhadéval egyenlő legyen; másrészt pedig lehetetlen félreismerni azon visszásságokat, melyek különböző elbánás esetében azon tudatból erednének, hogy az otthon hagyott családtagok nem azonos elbánásban részesülnek, azoknak családtagjaival, kik ugyanazon hadi szerencsének osztályosai. A segélyezés mérvének megállapításánál e szempontokon kivül még a díjjövedelem korlátolt volta sem volt figyelmen kivül hagyható, mert határt szab a segélyezés mérvének az a körülmény, hogy a díj jövedelemnek túlnyomó része a hadmentességi díjalap évi járuléka által vétetik igénybe. Ezért a nyújtandó segély mérvének megállapításánál a kormány nem vehette az egyeseknek különben is alig kipuhatolható társadalmi állását és viszonyait tekintetbe, hanem azon elv által vezéreltette magát, hogy ott, a hol az valóban szükséges, a mozgósított minden hozzátartozójának egyenlő mértekkel nyujtassék segély oly minimum erejéig, mely a physicai 1*
