Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-131. Törvényjavaslat, a kőolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról

54 131. szám. igazságosabb és általa nemcsak azon gyakorlati előny éretik el, hogy a nyers anyag az ellenőrzés és adóztatás alól ment, hanem a nyers anyagból nyerhető, világításra alkalmas, olaj különböző mennyiségének meghatározása körüli nehézségeknek is eleje vétetik, és ezenkívül az által, hogy a belföldön finomított ásványolajnak külföldre adómentes kiszállítása megengedtetik, a kiviteli jutalékok kérdése is érintetlen marad, mely más fogyasztási adónemeknél nem csekély visszásságokra vezetett. Az 1. §-ban foglalt vámtételek, valamint azokkal kapcsolatosan a belfogyasztási adónak a 2. §-ban szabott mérvének megállapításánál azon elv tartatott szem előtt, hogy a belföldi ásványolaj-ipar fennállása biztosíttassák, ne nyújtassák azonban részére oly magas védvám, hogy annak oltalma alatt képes legyen a külföldi kőolajat a belföld piaczárói leszorítani és ez által a különben várható nagyobb vámjövedelmet koczkáztatni. A tiszta súlyú vámtételek megállapításánál átlag 20 százaléknyi göngysúly vétetett számba, s kivétel csak is az 1. §. jegyzetének 2. sz. a. tétetett a romániai eredetű nehéz nyers kőolajra nézve, melynél a kedvezményes 68 krnyi vámtétel 13%-nyi göngysúly számítása mellett állapíttatott meg, a mi által hazai ásványolaj-finomító vállalataink fennállása teljesen biztosítva van. Szintúgy a belföldi ipar érdekében méltányossági tekintetekből az 1. §. jegyzetének 3. sz. a. vámmentesen hagyatott az ipari czélokra csekély mennyiségben behozni szokott — világításra nem szánt kőolaj, a mint a hason czélra fordítandó belföldi ásványolaj részére is az 5. §-ban adómentesség biztosíttatott. A belfogyasztási adónak a 2. §-ban 100 tiszta súlyú kilogrammonként 6 frt 50 krban történt megállapítása az e tekintetben mérvadónak ismert előbb említett elvnek teljesen megfelel, és a mint ez által az 1. §-ban foglalt vámtételekkel szemben, meg van adva a ^belföldi ásványolajipar fennállásának biztosítására igényelt mérvű vámoltalom; úgy másrészt ezen oltalom mértékében a belföldi ásványolaj versenyképessége és vámjövedelmünk is, kellő biztosítékot talál. A törvényjavas-lat egyéb rendelkezéseire s jelesen a bel-fogyasztási adóra nézve a 3—5. §§-okban, továbbá az ásványolaj-adónak biztosítása és beszedése tekintetében a 6—26. §§-okban s végre a büntetési- és zárhatározatok iránt a 27—43. §§-okban foglalt határozmányokra nézve, — a mennyiben az adótárgy minősége és az adó természete egyes változásokat nem igényelt, — a többi fogyasztási adók iránt követett alapelvek nyertek alkalmazást. Végre, — áttérve a törvényjavaslat által elérendő pénzügyi eredményre, — kiemelendőnek tartom, miszerint tekintettel arra, hogy az osztrák-magyar vámterületre az 1878. évben 1.045,114 mm. > 1879. » 863,011 > > 1880. » 1.023,836 > összesen . . 2.931,961 mm. vagyis évenként átlag 977,320 mm. kőolaj hozatott be, s hogy a magyar szent korona országai területén finomítás utján előállított ásványolaj mennyisége évi 24,000 métermázsára terjedhet, a vámjövedelemben Magyarország részére eső többlet évenkint aranyban 1.534,292 forintra, vagyis ezüstben 1.795,239 frtra, a belfogyasztási adóban elérendő összeg pedig 156,000 > az összes bevételi többlet tehát . . 1.951,239 frtra tehető. Budapesten, 1882. január 11-én. Gr. Szapáry Gyula s, k., m. k. pénzügyminister.