Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-158. Törvényjavaslat, az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról

158. szám. 257 mely szerint az állam az illető vasutaknak egy meghatározott tis{ta jövedelmet biztosit olyként, hogy ha az évenkénti tiszta jövedelem a biztosított összeget el nem érné, a hiányt pótolni fogja. Az érdekelt vasutak ezen engedélyokmányi szöveget olykép magyarázták, hogy a tiszta jövedelem biztosítása közvetve az üzleti költségek fedezésének biztosítását is involválja, mert a tiszta jövedelem fogalma egészen azonos az oly mérvű bevétel fogalmával, melyből nemcsak az üzleti költségek fedezhetők, hanem ezenfelül bizonyos bevételi többlet várható, mely épen tiszta jövedelemnek neveztetett, s hogy ennélfogva az állam nemcsak az ezen bevételi többletnél, hanem az üzleti költségekkel szemben felmerült bevételi kevesbletnél mutatkozó hiányt, vagyis az úgynevezett üzleti hiányt is pótolni tartozik. Támogatták továbbá ezen érvelést azzal is, hogy a biztosított tiszta jövedelem rendeltetése a törvényhozás tudtával és közreműködésével kizárólag az volt, miszerint az a már előre közösen meghatározott építési töke beszerzésére alapul szolgáljon, mely rendeltetés pedig az üzleti hiánylatok el nem ismerése által csorbát szenvedne. A kormány azonban ezen álláspontot azon okból nem fogadhatta el, mert az idézett engedélyokmányi határozat szószerinti magyarázata semmi kétséget nem hagyhat az iránt, hogy a törvényhozás a meghatározott összeget, mint a kincstár maximális hozzájárulását állapította meg, melyen belül, vagyis, ha a tiszta jövedelem a meghatározott összeget el nem érné, az állam a hiányt pótolni köteles. A mi pedig a logicai magyarázatot illeti; eltekintve attól, hogy az engedélyokmányok különösen az üzleti számadások felülbirálata tekintetében több olynemű határozmányt tartalmaznak, mely által a biztosított tiszta jövedelemnek a befektetési töke kamatozására és törlesztésére való tényleges felhasználása csorbát szenvedhet, — jelen esetben a felek oly intentiójáról, mely szerint az állami biztosítás az üzleti hiánylatokra is kiterjedne, — azon okból nem lehet szó, mert az engedélyezések alkalmával üzleti hiánylatok lehetőségére senki nem is gondolhatott, s ha gondolni lehetett volna, valószínűbb, hogy az engedélyezés egészen elmarad, ellenkező esetben pedig az üzleti hiánylatok kérdése a törvényben, vagy engedélyokmányban megfelelő szabályozást nyert volna. Ezen felül pedig törvénymagyarázatról lévén szó, a kormány semmi esetre sem érezhette magát feljogosítva a szószerinti szövegtől eltérni. Az üzlet hiánylati kérdés pénzügyi hordereje azonban az első időben, midőn t. i. az felmerült, mindenesetre túlbecsültetett, a mint ez a C) alatti kimutatásból világosan megítélhető. Tekintettel erre, valamint arra is, hogy e szerint az üzleti hiánylatok elvállalásából a kincstárra háramló teher nem állott arányban azon hátránynyal, melylyel ezen teher el nem vállalása esetére — bár jogos ok nélkül — a közhitel volt fenyegetve: a kormány mindinkább hajlott ahhoz, hogy ezen kérdést a szoros jogi felfogás helyett a méltányosság és közhitel szempontjából bírálja meg. A mint tehát a C) alatti kimutatásból kitűnik, a kormány, törvényhozási jóváhagyás fentartása mellett — egyes vasutaknak tényleg utalványozott ily hiánylataik időleges fedezésére előlegeket, természetesen azonban azon kikötéssel, hogy a törvényhozási jóváhagyás megtagadása esetére ezen előlegek bármikor visszavonhatok legyenek. — Különben egy a 0) kimutatásban felsorolt vasútra, t. i. az eperjes-tarnowi vasút magyar részére nézve az ennél 1875. végéig felmerült üzleti hiánylatoknak állami előlegekkel való fedezését, —ezen vonalnak a kassa-oderbergi vasúttal való egyesítése alkalmából, — már a törvényhozás is engedélyezte, és pedig 1879. évi XXXVIII. t.-cz. által beczikkelyezett ezen egyesítést tárgyazó szerződés 3. §-nak c) pontja szerint olykép, hogy az e részbeni előlegek, később megállapítandó módon és kamatláb mellett ugyan, de csak az egyesült társulat üzleti fölöslegeiből lesznek megtérítendők. KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. VI. KÖTET. 33