Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-148. Törvényjavaslat, a közadók kezeléséről
208 148. szám. Ez okból, a magánkövetelések lefoglalhatási módozatának kellő szabályozása mellett, az 58. §-ban kimondatni ajánlom azt is, hogy azok, kik a náluk az adóhátralékos követelése gyanánt lefoglalt összeget esedékessége napján az illető adópénztárba be nem szolgáltatják, vagy azt az adóhátralékosnak vagy bárki másnak kifizetik, az esetleges büntető következményeken felül vagyonilag is akként maradnak felelősek, mintha fizetést nem teljesítettek volna. Ez által egy, jelenleg gyakran előforduló visszásság hárittatik el, mert sokszor megtörténik, hogy az adósok sem a kincstárnak, sem a hitelezőnek nem fizetnek s igy még a hitelező érdeke is, az állami czél elérése nélkül veszélyeztetik. Nemkülönben szükségessé vált a bérlőket is kötelezni; hogy azon esetre, ha a bérösszeget félévnél hosszabb időre kifizetik, azt a foglalásnál, különbeni szavatosság terhe mellett felfedezve, okmányilag igazolják, mert — sokszor még összejátszásból is előfordul, hogy a birtokosok a haszonbérre nézve magukat több évekre előre kielégíttetik, vagy legalább kielégítettnek állítják s igy a haszonbér lefoglalhatását kijátszák. Összhangzólag a bírói végrehajtásról szóló 1881 : LX. t.-cz. rendelkezéseivel az 1876 : XV. t.-cz. 54. §-ának i) pontját az új 60. §-ban oda módosítottam, hogy a zálogolás alól kivétetnek mindazon jövedelmek, melyek az 1881 : LX. t.-cz. értelmében bírói foglalás tárgyát nem képezhetik. Úgyszintén fel kellett vennem az idézett törvénynek azon reudelkezéseit is, melyek a hátralékos jövedelmének lefoglalását bizonyos tekintetben megszorítják. (57. §.) A 66—14. %%-okhoz. Ezen §§-ok szabályozzák az ingók elárvereztetésénél követendő eljárást. Megtartottam itt az 1876 : XV. t.-cz. 55. §-ának az árverezésre vonatkozó rendelkezéseit, — csak Budapest fővárosra nézve hozok az új 74. §. felvétele által némely módosítást, mely a főváros sajátságos viszonyai által kellően indokolva van. A 15. és 16. %%-okhoz. A behajtási illetékek kérdése szintén egyike azoknak, a melyek miatt számos panasz és a községek részéről többnyire jogosult elégedetlenség fejeztetett ki. Ugyanis miután adóbehajtási illetékek csak akkor szedhetők, ha a záloglás, illetőleg árverezés tényleg foganatosittatik; majdnem lehetetlen a községi pénztáraknak e czímen oly összegeket venni be, hogy abból az adóbehajtói személyzet költségeit fedezhessék. Ennek oka az, mert az adózó többnyire bevárja nemcsak azt, hogy a befizetés napja elteljék, hanem még azt is, hogy záloglás, illetőleg árverezés végett megjelenjenek, s ekkor, hogy a károsodást elkerülje, tartozását a foganatosítás előtt kifizeti. Igen, de a község kiadása már megtörtént, s még inkább áll ez a szolgabírói végrehajtóknál, a kik nem ritkán mértföldekre terjedő utakat kénytelenek megtenni, és mégis, miután az adózó hátralékát még azon nap kifizeti, adóbehajtási illetéket nem számithatnak fel. Ez okból, az általános megintésért eddiginél mérsékeltebb és arányosabb intési díjakon kívül a 75. §-ban a káros következmények elhárítása végett javaslom, hogy az esedékesség illetőleg záíoglástól számítandó 3—4 hónap múlva, vagy ha az árverező szabályszerű időben már kiszállott, adóbehajtási illeték még azon esetben is számittafhassék, ha a végrehajtási cselekmény tettleg nem foganatosíttatott. Ez előnyös lesz a községek (városok) házi pénztáraira nézve s nem méltánytalan az illető hanyag fizetőkkel szemben. Miután pedig a városok és községek abbeli panaszait, hogy az állami adókezelés folytán házi pénztáraik rendkívül megterheltetnek, lehetőleg orvosoltatni kívánom, az adóbehajtási ügyek kezelését oly módon javaslom berendezendőknek, hogy e czímen a városok és községek pénztáraiba, a kiadásokkal helyes arányban álló összegek folyjanak be s ez által az átruházott hatáskör gyakorlásából származó kiadásaik lehetőleg megtérüljenek.
