Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-141. Törvényjavaslat a köztisztviselők minősitéséről (Qualificatio)

N 112 141. szám. a gyakorló orvos rendszerint nem foglalkozik, mig a tiszti orvosoknál a tárgyak teendőik fontos részét képezik. Tájékozásul megjegyzem, hogy a monarchia másik felében ily gyakorlati orvosi vizsgálatok szintén kötelezők a tiszti orvosokra nézve, s hogy ott ennek tárgyait képezik: a) közegészségügy (Hygiene) és a közegészségügyi törvények és rendeletek; b) törvényszéki orvostan, odaértve a törvényszéki lélektant (psychologia forensis); c) Gyógyszerisme (Tharmakognosia) s a leggyakrabban előforduló mérgek ismerete. 4. Vegytan. 5. Állatorvosi rendészet. Maga a vizsgálat Írásbeli, szóbeli és gyakorlati. Az előbbi kettő a fentebb elősorolt tárgyakból, főleg azonban a közegészségügy tanból és a közegészségügyi törvények és rendeletekből történik. Legfontosb a vizsgálatok gyakorlati része, mely a következőkből áll: a) hullabonczolást megejteni, a leletet tollba mondani s a szakvéleményt sajátkezűleg megirni; b) sérüléseket, úgyszintén elmebetegek állapotát megvizsgálni és véleményt adni; c) minőleges (qualitativ) vegyvizsgálatokat megtenni azon tárgyakra való figyelemmel, a melyek az orvosrendészet, a törvényszéki orvostan, a méregtan és gyógyszerisme körébe tartoznak • d) gyógyszerárúk, élelmiszerek, mérgek, úgyszintén növényi s állati élősdieknek górcsői megvizsgálása. Maga a vizsgáló bizottság az illető országos egészségügyi előadóból, mint elnökből s az őt illető vizsgálati főtárgynak megfelelő öt szakférfiúból áll. A vizsgálat folyamáról és eredményéről jegyzőkönyv vétetik fel. A kandidátus, ki egy tárgyból meg nem felelt, a vizsgálatot e tárgyból ismételheti; ki több, mint egy tárgyból nem felel meg, ismételheti ugyan a vizsgálatot, azonban ez alkalommal a vizsgálatnak valamennyi tárgyra kell kiterjeszkednie. Másodszori ismétlés nem engedtetik. Vizsgálati díjul minden kandidátus 24 frtot fizet, mely a vizsgáló tagok között a vizsgálatnál töltött idő arányához mérten felosztatik. A 9., 10. és 11. §§-ok tekintetében, melyek a műszaki, bányászati és erdészeti szakokról szólanak s mindenikre nézve a megfelelő qualificatiót a szak természetének megfelelően megállapítják, nincs szükség bővebb magyarázatokba bocsátkozni. A12. szakasz a levéltári szakra állapítja meg a qualificatiót. Ez, mennyiben az országos levéltárra vonatkozik, a tényleg létező állapotot szándékozik szentesíteni s törvényerőre emelni. A fogalmazási és kezelési szakvizsgálatok tényleg gyakorlatban vannak s megfelelőeknek bizonyultak. A levéltári szolgálatban való képesítés czéljából újabb időben jogot vagy bölcsészetet végzett gyakornokok is vétetnek fel, kivételesen az országos levéltárnál, általam esetről esetre adott engedély s mérsékelt díj mellett. — Ezek, tekintettel az országos levéltárnál kiválóan megkívánt titoktartási kötelezettségre, azonnal feleskettetnek ugyan, végleges kinevezésük azonban csak akkor történik, a midőn a fogalmazási vizsgát letették. Ezen előnyösnek bizonyult gyakorlatot jövőre is fentartani szándékozom. Egészen új ezen szakaszban az, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságok levéltárainál alkalmazott fő- és allevéltárnoktól is kívántatik egy minimalis qualificatió, mely nélkül fontos feladatuknak teljesen megfelelni nem volnának képesek. A 13. §-nál (postaszak) kérdés támadhat, vájjon a postaigazgatóságok fogalmazási szakánál nem túlságos-e a jogvégzettség kívánalma? E tekintetben megjegyzendő, hogy a postaigazgatóságok teendője lényegesen különbözik a kezelési szaktól. A postaigazgatóságok gyakran jönnek a helyzetbe oly kérdésekben, habár csak ideiglenesen intézkedni, melyeknél jogi ismeretek nélkül nem boldogulhatnak, p. o. nagyobb összegű pénzek vagy értékekkel való