Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.
Irományszámok - 1881-57. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Szerbiával 1881. évi május 6-án/ápril 24-én kötött kereskedelmi szerződésről” szóló törvényjavaslat tárgyában
57. szám. 51 Miként a kormány indokolása is kifejezi, Szerbiának sertés bevitele a monarchia s jelesen Magyarország területére igen jelentékeny s azért a vámleszállitás folytán vámjövedelmünk apadni fog. Ellenben tekintettel arra, hogy a hizlalásra szánt sertésbevitel nálunk kivált a kőbányai telepen határozott előnyt nyújt és ekként a kereskedelmi érdeknek a pénzügyi hátrány fölé helyezése indokoltnak látszik, a közgazdasági bizottság az érintett vámkedvezmény ellen kifogást nem emel s azon nézetben van, hogy a szerbiai sertésbevitel a kereskedelmi előnynek nyújtása mellett a belföldi termelésre sem gyakoroland hátrányos befolyást. Fontossággal bir továbbá kivált Szerbiára nézve a borneműeknek és a szilvapálinkának engedett vámkedvezmény. A bor hordókban, Posarevác, Negotin, Semendria és Nich környékéről 100 kgrm. után 3 frt 20 kr. vám alá esik. Ezen vámkedvezmény, melyet a határozottan megnevezett szerb boroknak leköttetett, ugyanolyan, mint a milyet ma egyedül az olasz borok élveznek. A csekély borbevitel Szerbiából érték szerint tett 1879-ben 1920 forintot, 1880-bau 1390 forintot. Megjegyzendő, hogy a IV. czikk értelmében esetleg szabadságunkban álland a borbevitel illetőleg az árú eredetének ellenőrzése szempontjából a kellő intézkedéseket foganatba venni s igy nem lehet tartani attól, hogy a határozottan megnevezett szerb vidéki bor helyett idegen vagy más termelés bevitessék. A mi pedig a szilvapálinkát (Rakia) illeti, arra vonatkozólag azokon kivül, a melyek a ministeri indokolásban felhozatnak, meg kell jegyezni, hogy a szesztartalomnak 38 fokban történt kikötése által eleje vétetik annak, hogy e czímen a Bosznia és Herczegovinában termelt árúnál nagyobb szesztartalmú ital csempésztethessék be az emiitett tartományokba; továbbá azon kikötésnél fogva, hogy a 3 frt 20 krnyi vámhoz még a nevezett tartományok területén fizetendő fogyasztási adó (11 kr. fokonkint, e szerint 38 foknál 4 frt 18 kr.) is csatolandó, a szerbiai termelés még mindig oly megterheltetés alá esik,1 hogy annak bevitele Bosznia és Herczegovinába aligha fog nagyobb mérvet ölteni. Ezen bevitel, mely a török uralom alatt oka szerint 4 pára = 3 franc, 2 centimé per 100 kilo, illeték alá esett, az emiitett tartományoknak az általános vámterülethez történt csatolása után 1879. és 1880-ban majdnem egészen megszűnt. A bizottság az előadott adatok folytán ezen vám-kedvezmények ellen kifogást nem tesz. Végül átalánosságban, mint a szerződés egyik jelentékenyebb előnye, felemlítendő az állategészségügyi egyezmény. Már a kormány által előterjesztett indokolásból kitűnik, hogy a szerb fejedelemségben ez irányban uralkodó kedvező viszonyok lehetővé tették azt, hogy az állat-egészségügyi egyezmény minden nagyobb aggodalom nélkül megköttessék. A bizottság ezenkívül meggyőződött arról, hogy az egyezmény részletei tartalmazzák mindazon intézkedéseket, melyek az állat-egészségügy kezelését szabályozzák és különösen a magyar terület biztonságának veszélyeztetését meggátolják. Szerbia elvállalta állat-egészségügyi rendészetének szervezését, magára vállalta határainak, Románia, Bulgária és Törökország felé szigorú és határozott feltételekhez kötött őrzését; marhaállományát a szabályos számlálás meghonosítása és folytatása által nyilvántartja és átalában kötelezi magát arra, hogy saját országában a ragályos állati nyavalák behurczolása és terjedésének megakadályozása, valamint ezen nyavalák elfojtására szolgáló intézkedéseket ugyanoly szigorral és ugyanazon elvek szerint fogja végrehajtani, mint a hogy az Ausztria-Magyarországban történik. Tekintve még a [további részleteket is, a bizottság bátran állithatja, hogy az ekként megkötött állat-egészségügyi conventió az igényeket kielégítheti s az egészben elfogadható. 7*
