Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.

Irományszámok - 1881-50. Jelentése, a képviselőház mentelmi bizottságának, Szalay Imre képviselő mentelmi ügyében

38 49—50. szám. A többlet, melylyel ezen pótlékok engedélyezése által a költségvetés emelkednék, tenne évenkint összesen 4197 frt 50 krt. Tekintve az eló'terj esztett indokokat, bátor vagyok a t. házat kérni, hogy fennebbi javaslatomat elfogadni s ezen pótlékok fedezésére megkívántató összegeknek a költségvetésbe utólagos felvételét elhatározni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1881. évi november hó 26-án. Br. Orczy Béla s. h, felség személye körüli m. kir. minisUr. 50. szam. Jelentése, a képviselőház mentelmi bizottságának, Szalay Imre képviselő mentelmi ügyében. Kozma Sándor kir. főügyész, mint a sajtóügyi közvádló a budapesti sajtóügyi vizsgálóbíróhoz benyújtott panasz feljelentésében >Szózat a somogymegyei választókhoz* czimmel és >Szalay Imre, a lengyeltóti választókerület országgyűlési képviselö'je< aláírással megjelent felhívásban a b. t.-k. 172. §-ában meghatározott bűncselekmény jelenségeit látván: felkéri a nevezett sajtóügyi vizsgálóbírót, hogy ezen ügyben, — melyben egyúttal az 1848: XVIII. t.-cz. 41. §. esete is fenforog, — a vizsgálatot ejtse meg. A kir. főügyész, mint közvádló, panaszlevelében különösen a következők incrimináltatnak: >az egész megyében megindult a harcz*. »Azonban — úgymond — nem az elvek szent harcza az, nem a nép javára, nem a nép boldogitására, nem családjaitok és gyermekeitek jövőjének biztosítására, nem terheitek könnyítésére, nem a 48-iki szabadság visszaállítására szóló harcz ez, hanem a hatalmasok (az olygarchia) harcza a népuralom elveinek megsemmisítésére, az önző családi érdekek istápolására. Es annál veszélyesebb e harcz, mert eszközeit a szolgabírói fenyegetés, a főispáni önkény, dohos pinczéiknek lélek vásárló tartalma s drágáa megvett szavazatok.* »E harcz ellenében — mondatik tovább —- a szegénység nemes büszkesége s alig néhányan olyanok állanak, a kik félretéve minden önző érdeket, a nép javáért küzdenek.* A miből aztán azon következtetés vonatik, hogy: »a ki — úgymond — azt akarja, hogy nem a nép akarata, hanem a somogymegyei hatalmasok dölyfe határozzon, a kiknek vaskezeit, a harmados széna- és feles kukoriczaföldek és fa nemadással való fenyegetésben eléggé ereztétek eddig is, s a kiknek teremtményei, a szolgabirótól kezdve az alispánig, mind velők tartanak, ha az elcsapatást kikerülni akarják; ha azt akarjátok, szavazzatok a hatalmasok pártjára.* . . . »Ha ellenben azok malmára nem akarjátok a vizet hajtani, a kikkel a nép már egyszer 69-ben bűneik büntetéséül megtanította érezni igazságos sújtó karját, de a kik nem feledtek el semmit és nem tanultak semmit: akkor meg kell velők éreztetni újra e kart.* Végintésül pedig a többek közt az mondatik, hogy: >ne hallgassatok esak a választás idejében felhangzó mézes beszédjeikre . . . vessétek meg fenyegetéseiket, ámításaikat és Istenben vetett hittel, a ki nem hagyja el a szenvedőket és elnyomottakat, zárjátok ki sziveitekből e képmutatókat; kergessétek el tőletek a lélekkufárokat ugy, mint Krisztus a farizeusokat a templomból kikergette* stb.