Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.

Irományszámok - 1881-40. Törvényjavaslat, a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről

4 40. szám. Melléklet a 40, számú irományhoz. Indokolás, „a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Midőn az osztrák-magyar monarchia és Francziaország közt 1866. deczember li-én kötött kereskedelmi szerződés 1878. deczember 31-én lejárt, a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmód azon reményben, hogy időközben végleges szerződés lesz köthető, az 1879. január 20-án létrejött (és az 1879. évi IV. törvényczikkbe iktatott) egyezmény által 1879. deczember végéig biztosíttatott. Ezen határidő is lejártához közeledett s a végleges szerződést még mindig nem lehetett megkötni, mivel Francziaország általános vámtarifáját meg nem állapította s a nélkül új szerződések megkötéséhez járulni nem akart. Ez okból az 1879. november 20-án létrejött (és az 1879. évi LVII. törvényczikkbe iktatott) nyilatkozat által a lejáró egyezmény bizonytalan időig, hat havi felmondási joggal hosszabbittatott meg. A franczia törvényhozás mindazáltal már az 1879. augusztus 4-én kelt törvénynyel kijelentette, hogy az ezen törvény után létrejövő nemzetközi szerződések az új átalános vámtarifa életbelépte után csak hat hónapig maradhatnak érvényben. így történt, hogy a franczia átalános vámtarifának kihirdetése után, a franczia kormány 1881. május 8-án az 1879. január 20-ki egyezményt tényleg felmondotta s igy annak hatálya 1881. november 8-án megszűnendő volt. A felmondás alkalmával a franczia kormány hajlandóságát nyilatkoztatta ki arra, hogy kereskedelmi viszonyainak végleges szabályozása végett velifuk alkudozásokba lép. Ámbár részünkről is óhajtottuk azt, hogy Francziaországgal lehetőleg tarifaszerződés jöjjön létre, a május 8-tól november 8-ig lejárt idő nem volt kedvező e tárgyalások megkezdésére. Egyrészt az időközben létrejött német kereskedelmi szerződés vámtarifánk átvizsgálását tette szükségessé s mindaddig, mig az be nem fejeztetett, nehéz volt tarifaszerződések kötése végett tárgyalásokba bocsátkozni; — másrészt Francziaországban is oly körülmények álltak 'be, a melyek a kereskedelmi szerződések megkötésére nézve nem kedvezőek, a mint ezt az Angolország, Belgium és Olaszországgal megkezdett tárgyalások többszöri félbeszakítása bizonyítja. Ily körülmények közt legczélszerűbbnek látszott az eddigi állapotnak egyszerű meghosszabbítása. Ezt azonban a franczia törvényhozó testület egyik határozata folytán a franczia kormány nem tehette 5 ez a határozat ugyanis megengedi a fennálló egyezményeknek 1882. február 8-ig leendő meghosszabbitását, de csak az esetre, ha az illető állammal végleges szerződés