Képviselőházi irományok, 1881. II. kötet • 37. sz.
Irományszámok - 1881-37. Törvényjavaslat a megyék háztartásáról
10 életbeléptetését oly alakban, mint azok 1848. év előtt léteztek, a megváltozott állapotoknál fogva, s főleg az egyes megyékben, az adózási és egyéb viszonyok tekintetében fennálló tetemes eltérések miatt, a gyakorlatban kivihetlenek, s ennélfogva továbbra is azon módozatot tartom egyedül helyesnek, miszerint a megyék közvetlenül az állam pénztárából javadalmaztassanak; s felemiitvén végül még azt, miként a megyék javadalmazásának azon módozata, melynek létesítése iránt az 1870: XLII. t-ez. rendeltetéséhez képest kísérletek is tétettek, t. i. hogy az egyes megyék házi pénztára számára, az általuk fizetett államadók bizonyos százaléka, engedtessék át akkor, midőn a közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségek fedezésére, egyik megyében az államadónak alig 4 százaléka, a másikban pedig közel 30 százaléka igényeltetik, — teljesen kivihetetlen, — mert nem lehet az egyes megyékre kirótt államadóból leütendő százalékot oly mérvben megállapítani, hogy mig egyrészről a nagyobb kiterjedésű és jobb gazdászati viszonyok közt levő megyék, az állam pénztárának tetemes megrövidítésével, szükségleteiket messze túlhaladó adóelengedésben részesülnek; akkor másrészről a kisebb terjedelmű és mostohább gazdászati viszonyok közt levő megyék anyagi megromlás nélkül képesittessenek a reájuk háramló közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségek viselésére, —• nézetem szerint, indokolatlan és figyelmet nem érdemelhető lévén azon, itt-ott máris hangsúlyozott panasz, miszerint ilyeténkép, ezentúl is, az ország tehetősebb megyéi fogják a mostohább körülmények közt élő megyék közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségeinek nagy részét viselni; mert eltekintve attól, hogy a nagyobb megyékből kisebb megyékbe való átkebelezések, illetve egyenlő nagyságú megyék alkotása által a törvényhozás az annyira kirivó aránytalanságot amúgy is nagyban megorvosolhatván, a panasz alapnélkülivé válnék; — azt, hogy a közigazgatás jó legyen, a helyi érdekek mellett, az ország minden megyéjét egyaránt érdeklő igen nagy fontosságú állami érdekek is követelik — s nincs is állam, melyben hasonló esetek elő ne fordulnának; — áttérek most már azon alapelvek elösorolására, melyek a törvényjavaslatban tervezett intézkedéseknél irányadóul szolgáltak. A törvényjavaslat egyik alapelve az, hogy az állampénztár lehető megkiméltetése mellett a megyék akként legyenek javadalmazva, miszerint javadalmazásuk keretében, azon eszközök, melyek teendőik pontos és kellő időbeni ellátására elkerülhetlenül szükségesek, a lehetőségig rendelkezésükre álljanak. A törvényjavaslat továbbá azt is czélozza, hogy a megyék állami javadalmazása, nem évről évre, hanem állandóan s a tényleges szükséglethez mérve akként állapittassék meg, hogy az egyes megyék javadalmazása közt kellő arány legyen, s hogy az ekként megállapított javadalmazás korlátai közt a megyék részére az önkormányzat elveinek megfelelő szabadabb mozgás engedtessék, miután sem a törvényhozási sem közigazgatási szempontból nem helyeselhető az eddig fennállott azon gyakorlat, melynél fogva, a megyék kiadásairól évenkint törvényt kellett alkotni, s a belügyminister kénytelen volt a megyei háztartás legkisebb részleteibe is beavatkozni. A törvényjavaslatnak további lényeges alapelve, a megyei önkormányzati jog kiterjesztése az által, hogy a megyék felhatalmaztatnak, miszerint olyan szükségleteik fedezéséről, melyek az állampénztárból nyert javadalmazásban vagy egyéb jövedelmeikben fedezetüket nem találják, a törvényjavaslatban megjelölt korlátok közt önmegadóztatásuk utján gondoskodhassanak; mely engedmény egyébiránt azon határig, a mig az állam érdekeit nem sérti, az önkormányzatnak okszerű folyománya. Végül a törvényjavaslat szerkesztésénél irányadóul szolgált az is, hogy abban a megyék háztartása egész terjedelmében, tehát azon részeiben is, melyek iránt eddig törvény nem intézkedett, szabatos rendelkezések által szabályoztassék.
