Képviselőházi irományok, 1881. II. kötet • 37. sz.
Irományszámok - 1881-37. Törvényjavaslat a megyék háztartásáról
13 kedési, közgazdászati és közművelődési czélokra megyei pótadót vehessenek igénybe; az ezen potadóra nézve javaslatba hozott korlátok tekintetében pedig következő nézpontok szolgáltak irányadóul: A megyék/a márfennálló törvények alapján következő czélokra vethetnek ki megyei pótadót: 1. Szegényalapra, az 1871: XVIII. törvényczikk alapján. 2. Nyilvános betegápolási alapra az 1875: III. t.-cz. alapján. 3. Katona-beszállásolási alapra, az 1879: XXXVII. t.-cz. alapján. Ezen pótadók közül, a megyékre nézve csakis a betegápolási pótadó bir kötelező erővel ; a másik két pótadónem kivetését a törvény megengedi ugyan, de erre a megyéket nem kötelezi. A megyei központi szegényalap létesítésére eddigelé csak néhány megye által igénybe vett pótadó, az egyenes államadó utáni 7>—1%-ig terjedő mérvben vettetik ki. A betegápolási alapra kivetni szokott pótadó mérve a különböző megyékben eltér egymástól és 7*—3%>ig terjed. A katonabeszállásolási alapra igénybe venni szokott pótadó az eddigi tapasztalatok szerint 1—2°/«-ot tesz minden forint után. Ezen három alapra kivetni szokott pótadó tehát átlag 3%>-kal vehető számításba. A fentebbi pótadókon kivül, némely megyék, a helyzet kényszerűsége indokából kinyert engedély alapján, új székház- építésére, elöfogatok kiállítására és más módon egyáltalán nem fedezhetett hasonnemü kiadásaikra igényelt pénzösszegeket is megyei pótadó utján szerzik meg; magától értetvén, hogy az e részbeni engedélyek, a szőnyegen levő törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével — az új székházépítés költségei fedezésének biztosításául több évre engedélyezve levő pótadókivetés iránti engedély egyedüli kivételével—hatályukat vesztvén, jövőre a megyék csakis a törvényengedte módozatok mellett vethetendnek ki pótadót Tekintettel a törvényhozás illetőleg a gyakorlat által alkotott fennemlitett előzményekre, valamint a megyék gazdászati és adózási viszonyaira, nem habozom azon meggyőződésnek adni kifejezést, hogy az eddigi törvényhozás szellemével épen nem ellenkezik s hogy az állam erdekeire nézve legkisebb hátránynyal sem fog járni az, ha a megyéknek megengedtetik, hogy a már fennálló törvények alapján kivethető pótadón kivül, saját közigazgatási, közlekedési, közgazdászati és közművelődési érdekeik előmozdítására a törvényjavaslatban meghatározott módon 3 /o-ig megyei pótadót vehessenek igénybe; sőt miután némely megyékben oly viszonyok is létezhetnek, hogy a fentebbi 3%-ot meghaladó megyei pótadó mellett sem fognak az állampénztár érdekeire káros következmények, illetőleg az adózók túlterheltetése eredményeztetni, ezen 3°/o-on felül még további 2% megyei pótadó kivetését is megengedhetőnek tartom; de ez utóbbit már csak a belügyministernek a pénzügyministerrel egyetértő előleges jóváhagyása mellett. A törvényjavaslat 15. §-ban tervezett rendelkezésnél azt tartottam szem előtt, hogy a törvényben kimondassék, miszerint az abban emiitett alapok felett, ugy mint eddig, a belügyminister felügyelete alatt, illetőleg annak jóváhagyásával, a megyék szabadon rendelkeznek: ez által elérni óhajtván azt, hogy az alapok rendeltetésüktől eltérő czélra ne fordíttassanak s azok töke-állománya sértetlenül megóvassék; félreértések kikerülése tekintetéből határozott kifejezést adván annak, hogy mely esetek azok, a melyekben a belügyminister a megye szabad rendelkezésére álló alapokra vonatkozó megyebizottsági határozatoknak jóváhagyását megtagadhatja. Ezek után, még csak a 16. §. indokolása van hátra. A rendes megyei háztartás egyik fökövetelménye, a közpénzek helyes kezelése és az ellenőrzésnek oly módon való szabályozása, hogy e téren a visszaélések, a mennyire emberileg ^hetö, megelöztessenek.
