Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-8. Törvényjavaslat, a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról

8. szám. 61 sitotta egyszersmind az állam főfelügyelet] jogát is azokban, a nélkül azonban, hogy azt részletesen körülirta volna. S kilátásba helyezte egyszersmind az egész országra, és abban a protestánsokra is, kiterjesztendő' tanulmányi rend (ordo studiorum) törvény általi megállapitását. Kettős feladatot hagyott tehát a következő törvényhozásokra: az általánosan kötelező tanulmányi rend megszabását, és az állam rendelkezése s közvetlen vezetése alatt nem álló tanintézetekben az állami főfelügyelet jogának részletezését s szabatos körülírását. A jelen törvrnyjavaslatomban ugyan az osztályozás, ezen fontos kérdésére, mint átalában a törvényjavaslat beosztására nézve, sőt az egyes részleteknél is, kevés kivétellel, elfogadtam azon álláspontot és annak alapján tett módosításokat, melyet az 1878/81-diki ozszággyülés képviselőházának közoktatásügyi bizottsága, beható tárgyalás után, az én hozzájárulásommal is elfoglalt és érvényesített. E szerint a törvényjavaslatot most bét fejezetre osztottam, eltéröleg az eddigiektől egészen külön fejezetet szentelvén a „középiskolai tanárok képesítésének"; egyébiránt pedig összefoglalva, egyfelől az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolákat, melyeknek szervezéséről egy, közigazgatásáról szintén egy fejezet szól, egy fejezet pedig az érettségi vizsgálatokat tárgyalja. Arra igyekeztem ugyanis mindjárt az osztályozást magában foglaló I. fejezetben, hogy az iskoláknak jelleg szerinti csoportosításával a valódi tényállást tüntessem fel egyfelől, s másfelől a tanulmányi alapból fentartott, úgyszintén a szerzetes-rendek által ellátott iskolák jellegének, különösen pedig a tanulmányi alap jogi természete iránti függő' kérdésnek legkevésbé se praejudicáljak. A törvényjavaslat 4—7. §-aiban a kétnemű középiskola, a gymnasium és reáliskola rendes (köteles) és rendkívüli tárgyai egyszerűen vannak elősorolva, s a 10. §-ban oly intézkedés van fölvéve, mely szerint a köteles és nem köteles tantárgyakban elérendő czélt s ennek alapján a tantervet a közoktatásügyi minister állapítja meg. Nézetem szerint ugyanis minden oly határozatok, melyek az illető tanintézetek s általában a tanügy fejlődésével változhatnak, a melyekre nézve okvetlenül szükséges, hogy a fokonkinti haladással lépést tartsanak, s a gyakorta változó viszonyokhoz alkalmazkodjanak — továbbá minden :oly határozatok, melyek szorosan véve paedagogiai, didaktikai, és methodikai, kérdésre vonatkoznak — nem valók törvénybe, hacsak tanügyünket tespedésnek nem akarjuk kitenni s az alkalmas időpont felhasználását lehetetlenné tenni, a mely egyik-másik elodázhatlannak mutatkozó intézkedésnek életbeléptetésére — a legczélszertíbb, rögtön azonban fel nem használtathatik, sőt néha egészen elmulasztatik azért, mert az illető határozat törvény által lévén megállapítva, az csak a hosszasabb s mindenkor igénybe sem vehető törvényhozás utján volna megváltozható, a mi könnyen okul szolgálhat arra, hogy a tanuló ifjúságnak középiskolai oktatása éveken, sőt talán egy egész nemzedéken át veszélyeztessék, csupán azért, mert a tapasztalt hiánynak azonnali eltávolítása administrativ utón nem volt lehetséges, vagy akadályul szolgáltak annak a törvény oly határozatai, melyek paedagogia-didaktikai és methodikai — a tudományokkal s a tanügy fejlődésével egyaránt haladó — s változatlan elhatározást meg nem tűrő kérdésekre vonatkoznak. A tantárgyak elősorolásánál a 4. §-ban a gymnasium rendes (köteles) tantárgyai közé soroltam a görög nyelvet is. A vitás kérdést a görög nyelv és irodalomnak a gymnasiumban kötelezővé tétele vagy a tanulók szabad elhatározására bizása között, az előbbi értelemben véltem eldöntendőnek, nem csak az összes művelt világ példájára, hanem azon meggyőződésből is, hogy a nyelvében és irodalmában oly plastikai tökélylyel nyilatkozó görög szellemnek képző hatása az ifj uság szellemére s általában a közművelődés magasb fokra emelésére még akkor sem maradhat el, ha gymnasiumainkban a tanulók nagy része nem sajátíthatja el e nyelvet annyira, hogy irodalmát az eredetiben önerején élvezhesse; a mit egyébiránt a tantervben, az e tárgyra