Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában
11. szám. 147 173. és 174. §§. az előző szakaszok intézkedéseire alapítottan az ügyvédi kamara választmányának és a fegyelmi bíróságnak ily esetekre nézve eljárását határozzák meg. 175. §. Az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 106. §-a szabad tért engedett az ügyvédi kamaráknak, az azon törvény alapján az ügyvédek ellen kiszabott pénzbírságok feletti rendelkezésre. A szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nevezett kamarák a kérdéses bírságokat rendszerint saját segély-alapjuk javára, vagy ha ilyennel nem rendelkeztek, jótékony czélra fordították. Ez volt részben oka annak is, hogy az ügyvédek, azoknak özvegyei és árvái, nemkülönben az ügyvédjelöltek segélyezésére ezen törvényben egy külön alapnak szervezését javasolja az igazságügyministerium; a minek ismét az a természetes következménye, hogy a javaslat értelmében — a 103. §. esetét kivéve — kiszabott pénzbírságok az ügyvédi kamarák segélyalapja javára fordíttassanak. 176. 177. §§. A többszöi idézett törvényczikk az ügyvédi kamarák bélyeg- és postavitelbér-mentessége tekintetében egyáltalán nem intézkedett, a mi az ügyvédi kamarák részéről számos felszólalásra adott alkalmat, mert e tekintetben a fenálló bélyegtörvények és postaszabályzatok vétettek irányadóknak, a melyek pedig, miután az ügyvédi rendtartás azoknál későbbi keletű, ez irányban alig intézkednek. Szükségesnek tartja az igazságügyministerium, hogy egyrészt a közügy érdekében váltott levelezések, másrészt a jelen törvény alapján a hatósági jelleggel bíró kamaráktól nyert mgbizásokról és kiküldetésekről, valamint az ügyvédjelöltek magukviseletéröl tett jelentések, és a fegyelmi panaszokra vonatkozó beadványok — bélyeg- illetve postavitelbérmentesek legyenek. Az átmeneti intézkedésekre vonatkozó szakaszokból csakis a 178. és 180. §§-okat véli az igazságügyministerium kiemelendőknek. Az 1874: XXXIV. törv. czikk 5. §-a a bírákra és jogi tanárokra kivételt állapított meg, a mely a bírákra vonatkozólag az 1869: IV. törv. czikk 26-ik §-ának intézkedésében leli magyarázatát, a jogtanároknak pedig azon kedvezmény kiváló állásuknál fogva biztosíttatott. Minthogy azonban azon bíráknak, a kik az ügyvédi képesítést megszerezni óhajtották, arra az 1874: XXXIV. törv. czikk hatályba lépte óta elég alkalmuk volt; minthogy továbbá egyrészt ugyancsak az 1869: IV. törv. czikk alapján oly egyének, a kik az ügyvédi vagy a birói gyakorlati vizsgát le nem tették, most már birákul ki nem neveztethetnek, és minthogy másrészt minden állásnak még van saját képesítési foka, és épen nem czélszerü, hogy egyes intézmények követelményei más intézmények előnyére feláldoztassanak: azon kedvezményt az igazságügyministerium a jelen törvény hatályba léptét követőleg csupán egy évig véli fentartandónak. Azon ügyvédjelölteknek is, a kik az 1874 : XXXIV. t. ez. hatályba léptekor a joggyakorlatot már tettleg megkezdették, eddig elég alkalmuk volt az ügyvédi vizsgálatot letehetni, az azoknak nyújtott kedvezményt (1874 : XXXIV. t. ez. 112. §-a) sem véli az igazságügyministerium a jelen törvény hatályba léptétől egy évnél tovább fentartandónak. Minthogy a jelen javaslat szerint az ügyvédvizsgának letétele kétszernél többször megkísérelhető ; és minthogy ezen intézkedéssel szemben épen nem volna méltányos, hogy azok, a kiknek vizsgájuk az 1874 : XXXIV. t. ez. érvényben léte alatt két izben nem fogadtatott el, kitűzött czéljuktól örökre elessenek: ily egyénekre nézve az igazságügyministerium a jelen törvényjavaslatnak visszaható erőt óhajt adni. 19*
