Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában

11. szám. 145 Eltérés foglaltatik az eddigi elvektől még abban, hogy ha az ügyvéd által elkövetett visszaélés miatt akkor tétetik panasz, a mikor az ügyvéd már közjegyző lett, vagy közhivatalt vállalt: az eljárásra azon hatóság legyen illetékes, a mely különben volna; miután épen nem lenne indokolt, ha biró, bírósági hivatalnok, törvényhatósági tisztviselő vagy hivatalnok, kir. közjegyző stb. felett az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Ítélne. Általános a panasz, hogy a fegyelmi esetekre az 1874: XXXIV. t.-czikkben meghatározott eljárás vontatott, és hogy azon törvény, úgy a gyors igazságszolgáltatás, mint a panaszolkodó felek, de a panaszoltak hátrányával is, számos jogorvoslatra ad jogot. Ezen panasz nemcsak az ügyvédek jogsegélyét igénybe vevő felek részéről tétetett, de azt előterjesztéseikben az ügyvédi kamarák is kivétel nélkül hangsúlyozták, és azt szorgalmazták, hogy oly fegyelmi eljárás állapittassék meg, a mely mellett lehetséges legyen a fegyelmi panaszra az érdemleges határozatot gyorsan meghozni. Nemcsak azon hatóságra és félre, a ki a panaszt teszi, de azon ügyvédjelöltre vagy ügyvédre nézve is, a ki ellen panasz tétetik, előnyös a gyors igazságszolgáltatás, valamint az ügyvédi kar tekintélye és érdeke is megkívánják, hogy a fegyelmi eljárás gyors legyen. Az idézett szakaszokban úgy a panaszlott, mint a panaszlóknak meg van adva a lehetőség, hogy érdekeiket megóvhassák; és minthogy — mint már fennebb is említtetett — az igazságügyministerium súlyt fektetett arra, miszerint ezen egész eljárás ne legyen olyan természetű, a mely a panaszlottra nézve megbélyegző, nem tekintheti a ministerium egyik félre nézve sem hátrányosnak azon javaslatát, hogy a fegyelmi eljárás folyamán hozott közbenszóló határozatok, kivéve azt, a melylyel a panasznak tárgyalása rendeltetik el (132. §., 4. pont és 145. §.) magukban véve nem, és csakis az érdemleges határozattal együtt legyenek felebbezhetők. Minthogy az ügyvédi kamarák fegyelmi bíráskodásának az 1874: XXXIV. t.-cz. intézkedéseivel sem indokolható késedelmessége ellen is számos panasz tétetett; és minthogy azok legnagyobb részének alaposságáról az igazságügyministerium az ügyvédi kamaráktól bekivánt kimutatásokból meg is győződött, szükségesnek tartotta a fegyelmi panaszok folytán teendő intézkedéseknek határidőhöz kötését javasolni. (138. §.) A kamarai fegyelmi bíróság kiküldöttének az 1874 : XXXIV. t.-czikkben nem adatott meg a hatáskör arra nézve, hogy az általa kihallgatott tanukat és szakértőket megeskethesse; de kénytelen e czélból az illető járásbíróság közreműködését igénybe venni. Ez egyrészről hátráltatta az eljárást, és másrészről felesleges terhet rótt a járásbíróságokra. Minthogy pedig a kiküldött a fegyelmi bíróságtól nyeri eljárására a felhatalmazást; és minthogy eljárásának megkezdése előtt esküt (fogadalmat) tesz (137. §.), épen nincs szükség arra, hogy az emiitett késedelmet okozó intézkedés továbbra is fentartassék, de a kiküldött az ügy érdekében az eskünek kivételére is felhatalmazandó. Az 1874: XXXIV. t.-cz. 94. §-ának azon intézkedése: hogy a kamarai fegyelmi bíróság a panaszt tett magánfelet csak az esetben marasztalhassa el az okozott költségekben, ha a panasz alaptalanságáról a tárgyalás megtartásával győződött meg, és hogy ha a panasz alaptalanságát egyébként tapasztalta, ily intézkedést nem tehetett, számos panaszokra szolgáltatott alkalmat. És ezen panaszok alaposak is; mert ha megadatik a fegyelmi bíróságnak a magánpanaszló elmarasztalhatására egy esetben a hatáskör; meg kell adni azon hatáskört azon esetre is, ha az eljárás bármely szakában találja a panaszt alaptalannak. Ebben leli indokát a 141. §. intézkedése. A 162. §. intézkedése az 1878. évi V. t. ez. 227., 228. illetve 268. §-ának folyománya. Miután az 1874: XXXIV. t. cz.-ben a fegyelmi eljárásra vonatkozó §§-ok hiányos intézkedései ellen tett panaszok átalánosan ismertek,, és miután az ügyvédjelöltek és gyakorló ügyvéKÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. I. KÖTET. 19