Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában

138 11. szám. 72—90. §§. Átalános azon panasz, hogy az 1874: XXXIV. t. ez. azon kötelességekkel és terhekkel szemben, a melyeket az ügyvédekre ró, nem biztosit azoknak megfelelően olyan jogokat, a milyeneket ki valló állásuk és hivatásuknál fogva okszerűen megkívánhatnak, s a milyenek alkalmasak arra, hogy irányukban a közönségben bizalom keltessék; mert az idézett törvényezikkben foglalt illető intézkedések az államhatalom bizalmatlanságának tanujelei gyanánt is vehetők, a miiyenek továbbá megalapítják és megszilárdítják tekintélyüket, — és a milyenek végre az anyagi jólétnek is biztos forrását képezhetik. Tagadhatlan, hogy ahhoz, miszerint valaki hivatását teljes odaadással betöltse, nagy és fontos tényezőt képez az, hogy anyagi gondokkal terhelve ne legyen. Ez okból, és mert az igazságügyministerium az emiitett panasz nagy részének valódiságáról meggyőződött: tervezi a 72—90. §§-ban foglalt intézkedéseket, a melyek az eddigieknél részben terhesebb kötelezettségeket rónak ugyan az ügyvédekre,, de egyszersmind részökre az eddigieknél nagyobb és az emiitett panaszoknak elejét vevő jogokat is biztosítanak. (72.§.) Az 1868 : LTV. t.-ez. téves alkalmazása folytán (idézett törvény 65. §. é) p.) nem ügyvédek is intéznek peres (sommás) ügyekben a bíróságokhoz írásbeli beadványokat, és ugyanazon törvényezikk szerint jogosítva vannak sommás ügyekben a felek meghatalmazottaikém\ szerepelni. Ha a statistikai adatokat figyelemmel átvizsgáljuk, azt tapasztaljuk: 1. hogy az ügyvédek egy részénei a foglalkozási anyagot részben a sommás ügyek képezik, és 2. hogy a bíróságok előtt folyt sommás ügyek igen tekintélyes részében, az írásbeli beadványokat arra nemcsak nem hivatott, de nem is képzett egyének készítik és a feleket ugyanily egyének képviselik. Ha megengedtetik az, hogy az ügyvédektől, a foglalkozásnak habár csak egy részét képező ügyek is elvonathassanak, megvonatik az ügyvédektől részben az anyagi forrás is, ennek pedig következménye anyagi gondok lehetnek, a melyek — mint fennebb említtetett — akadályt képezhetnek a hivatás betöltésére. Ugyancsak a 72. §. 3. pontja által egyrészről teher nem hárittathatik a felekre; mert a gyakorló ügyvédek sorából választása a képviselőnek, csakis ama esetekre van korlátozva, a melyekben a fél személyesen megjelenni nem akar vagy akadályozva van, avagy magát képviseltetnie kell. A mely esetekben tehát úgyis kell maga helyett képviselőt kiküldenie. Másrészről pedig úgy a félre, mint az igazságszolgáltatásra előnyös, ha a peres eljárásban avatott egyén képviseli a felet. A megállapított kivétel indokát a fennforgó viszonyokban leli. Az ügyvédi intézmény az állam azon irányú intézkedésében leli eredetét: hogy a jogsegélyre, vagy képviseletre szorult felek oly egyénekhez fordulhassanak, a kiknek képesítését, eljárását, jogait és kötelességeit törvény szabályozza, a kiknek hivatása kizárólag a jogsegély és a képviselet, és a kik mindennél fogva megnyugvást és biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy jogsegélyök és képviseletek eredménynyel vehető igénybe.