Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában

134 11, szám. A 20. bezárólag- a 63-ig terjedő %%-ok az eddigiekkel részben megegyezőleg, a kamarák szervezetére nézve intézkednek. Kiemelendönek tartja ezek közül az igazságügyministerium a következő szakaszokat: A 21. §. szerint az ügyvédi kamara az ügyvédjelöltekre is vethet ki beiratási díjt, a mi indokát abban találja, hogy azon szorosabb kapocs, a mely az ügyvédi kamarák és az ügyvédjelöltek között terveztetik, felügyeleti és ellenőrzési szempontból okvetetlenül kiadásokkal lesz összekötve, ezen kiadásoknak fedezése pedig jogszerűen csak azoktól követelhető, a kik azt előidézik. Ugyanezen szakasz szerint továbbá a beiratási díj az igazolvány kiadása előtt fizetendő, mivel a kamarai tagok részéről e tekintetben nagy késedelem tapasztaltatott; és végre ezen szakaszban feljogosittatik a kamara választmánya arra: hogy az évi tagsági illetmény befizetésével késedelmes kamarai tag ellen végrehajtást rendelhet el, a melyet mindenkor — tekintet nélkül a tartozási pénzösszeg nagyságára — az ügyvédre nézve illetékes járásbíróság tartozik megkeresés esetén foganatosítani. A fennálló törvény szerint az ügyvédi kamara a beiratási díjjal vagy az évi illetménynyel tartozásban levő kamarai tag ellen keresetet volt kénytelen indítani, és pedig — tekintettel a követelésre — gyakran a községi bíróság előtt. Általános a panasz, hogy ily utón a kamara gyakran épen nem, és majdnem mindig késedelemmel jutott követeléséhez. Ennek meggátlása czéljából adatik meg a közhatóságot képező kamarának a végrehajtás elrendelésének joga, és pedig, hogy az eljárás minél gyorsabb legyen, korlátolt jogorvoslattal; s ez okból mondatik ki a foganatosításra minden esetben az illető járásbíróság illetékesnek. A 22. §. azt rendeli, hogy azok, a kik az évi illetményt részben vagy egészben be nem fizetik, a kamarai lajstromba lett felvétellel járó jogokat részben nem gyakorolhatják; mert a kamarák egybehangzó jelentései szerint, a tagsági díjak szerfelett késedelmesen folynak be, a mi által a kamarai intézmény fennállásában is némileg veszélyeztetve van; és mert azt reméli az igazságügyministerium, hogy az ezen szakaszban foglalt intézkedések által, a kamarai tagok részéről pontosabb fizetés lesz elérhető. A szerzett tapasztalatok az 1874: XXXIV. törv. czikk 17-ik §-ának intézkedését sem bizonyították czélszerűnek. A testületi szellemet, jól felfogott értelemben az igazságügyministerium az ügyvédi karnál emelni óhajtja, de egyszersmind elérni óhajtja azt is: hogy az ügyvédi kamarák, kamarai választmány, fegyelmi bíróság és elnök, valamint ügyész ne legyenek tisztük teljesítésében mindennemű és czímű összeköttetés által akadályozva, és hogy azoktól a részrehajlás látszata is lehetőleg távol tartassék; ezt pedig csak úgy véli elérhetni, ha a kamarák az eddiginél, mint ez a 23. §-ban terveztetik, több tagból fognak állani; minthogy csekély számú tagoknál a szolgálatra kész ismeretség és szívélyes hajlam gyorsan fejlődik, és a jól felfogott testületi szellem helyett, a kölcsönös elnézés meggyökerezhetik. Ez által elérhető lesz az is, hogy az ügyvédjelöltek és gyakorló ügyvédek beiratási díja és évi illetménye alacsony összegben határoztassék meg. A 24. §-ban a tisztviselői állásokat a választmánytól elkülönítve véli az igazságügyministerium szervezni, miután azok — kivéve az elnökit — a rendszeres hivatali állomás színezetével bírnak, és az illetőknek túlterheltetés nélkül, a választmányi rendes működhetést majdnem lehetetlenné teszik. Ez okból szükséges az is, hogy a tisztviselők csakis a kamara székhelyén lakó ügyvédek sorából választathassanak, és hogy azon állásokkal díjazás is járhasson.