Képviselőházi irományok, 1878. XXV. kötet • 1105-1176. sz.

Irományszámok - 1878-1142. Az országos küldöttségnek Rudolf trónörökös eljegyzése alkalmából tartott üdvözlő beszéde

202 1142. szám. 1142 . szám. Császári és királyi Fenségek! Megható látvány egész világrészünk előtt, midőn Fenségtek magas menyegzője alkalmul szolgál az osztrák-magyar birodalom népeinek arra, hogy egymást felülmúlni törekvő nemes versenygéssel tüntessék fel ama hódoló szeretetet és egyetemes ragaszkodást, melyek örökké törhetlenül, kiapadhatlan erővel környezik nálunk a királyi trónt, állami függetlenségünk és alkotmányos kincseink e legfőbb s féltékenyen őrzött zálogát. A birodalmi népek és országok hosszú sorában, melyek e szerencsés alkalomból örömüket és kegyeletüket tanúsítani siettek, Magyarország főrendéi és képviselői kiváló nemes kötelességüknek ismerik nemcsak legőszintébb üdvkivánataiknak, hanem azon édes reménynek, sőt benső meggyőződésnek is Fenségtek előtt testületileg hódolatteljes kifejezést, adni, miszerint az oltár előtt kötött szent frigyüket Istennek teljes áldása változatlanul kisérni fogja. E reményünk valósításáért kezeskedik Fenségtek egyikének szeplőtelen lovagias jelleme s kezeskednek a magasztos női erények, melyeket a fenséges trónörökösné, mint legfényesebb örökséget, mint legdrágább kelengyét nászajándokul a családi tűzhelyhez hozott, s ezért áldjuk a kegyes gondviselést, mely a keblek nemes vonzalmát irányítva, magyar anyától született, széles Magyarországon dicsőén ragyogó nevet viselő fenséges hölgyet vezérelt azon királyfi oldala mellé, kiben szent István birodalmának népei is Felséges Atyja méltó örökösét s igy a távoli jövőben a trónnal mindenha elválaszthatlanul összeforrt boldogságuknak biztositékát üdvözlik s kettős hévvel dobog minden honfi szive, a nagyemlékű félszázados Nádor unokájáért, mert tudja, hogy királyi anyjától, kinek bölcsője e palotában ringott, e magyar nemzet a magyar nyelv iránti rokonszenvet, sőt szeretetet is gondosan megőrzendő kincsül átörökölte. Midőn tehát császári és királyi Fenségteknek, mint immár boldog házaspárnak először szerencsénk van e magyar haza földjén hódolhatni: fogadják velük született kegyességgel a legőszintébb szívből fakadt szerencsekivánatainkat s engedjék meg, hogy magunkat és nemzetünket magas kegyeikbe ajánljuk. Rudolf főherczeg trónörökös erre a tisztelgők lelkes éljenzésének csillapultával következőleg válaszolt: Örömmel és forró hálával fogadjuk Magyarország főrendéi és képviselőinek ismételt üdvözletét. Mondják kérem kedves nőm nevében is t. küldőiknek, hogy nagyrabecsült őszinte érzelmeik szivünkben élénk visszhangra találnak s hogy Magyarország boldogságát legfőbb vágyaink közé soroljuk.