Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.
Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra
983. szám. 17 aggályosnak mutatkozik, azt eléggé tanúsítja az eredeti ministeri javaslat, mely a kiküldött által megállapított költségeknek a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság által hivatalból való felülvizsgálását rendeli. A bizottság ennek ellenében us:y találta, hogy sokkal egyszerűbb és az adott viszonyoknak is sokkal megfelelőbb leszen az eljárás, ha a költségmegállapitás a bíróság jogkörébe utaltatik ; miért is a bizottság az új javaslat 27-ik §-át, ugy az ezzel összefüggő szakaszokat ezen értelemben módosította. A ministeri javaslat 519. §-a a bizottság által az xíj javaslat 28-ik §-ában akként módosíttatott, hogy ha a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló határozatot jogerőre emelkedett későbbi határozat megváltoztatja, megsemmisíti vagy hatályon kívül helyezi, az elrendelt végrehajtást ne a kiküldött, hanem a bíróság függeszthesse csupán fel; mert a bizottság nem talált elegendő garantiát abban, hogy a végjehajtás felfüggesztésének fontos kérdését a kiküldöttek, tehát leggyakoribb esetben bírósági végrehajtók eldöntésére bizza. A ministeri javaslat 522. és 523. §§-ait a bizottság az új javaslat 30. és 31. §§-ban szabatosabb szövegezés mellett egyszerűsitendőnek találta annyiban, hogy a végrehajtás megszüntetése, felfüggesztése és korlátozása iránti kereset a végrehajtás elrendelésére illetékes birósághoz legyen beadandó, és hogy ezen bíróság magának a keresetnek, nem pedig külön beadandó kérvénynek alapján határozzon a felett, hogy a kereset a végrehajtás további folyamatára bir-e halasztó hatálylyal, avagy pedig nem. A halasztó hatály tekintetében a bizottság által ajánlott módosított szöveg lényegben megfelel a jelenben érvényben levő váltóeljárási rendelet vonatkozó szakaszának, mely a gyakorlati életben kielégítőnek mutatkozott. Az új javaslat 41. §-ában a bizottság az elmarasztalt félnek jogot ad arra, hogy a végrehajtás megelőzése végett a nyertes felet a biróság közbejöttével elégíthesse ki; a minek megállapítása és részletes szabályozása hézagpótló szükségnek mutatkozott, a végből, hogy ez által az elmarasztalt fél a végrehajtási jog elévülésének hosszú időtartama alatt kellően fedezve legyen arra nézve, hogy a már egyszer kielégített követelés rajta végrehajtás útján ismételve behajtatni nem fog, és hogy illetőleg esetleges visszvégrehajtási igényének érvényesítésére biztos támpontot nyerjen. Tekintettel azonban arra, hogy e jog az elmarasztalt fél érdekének megóvására szolgál: kimondandónak találta a bizottság azt is, hogy az ily módon a biróság közbejöttével teljesítendő fizetés által a nyertes félnek okozott költségeket a fizetést teljesítő fél tartozik viselni. A ministeri javaslat 541. §-a az új javaslat 47-ik §-ában oly módon iőn módosítva, hogy a házas felek együttlakásának tartama alatt, a férj ellen vezetendő végrehajtás esetében a közös birlalásban levő ingóságok lefoglalhatok legyenek azok kivételével, a melyek minőségüknél vagy megjelölésüknél fogva a nő tulajdonának vélelmezhetők; mig ellenkezőleg a nő ellen vezetett végrehajtás esetében csak az utóbb emiitett minőségű vagy megjelölésű ingóságok és' azok legyenek lefoglalhatok, a melyekre nézve a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószintínek látszik, hogy a végrehajtást szenvedő nőnek tulajdonát képezik. A gyakorlati élet szem előtt tartásával a bizottság aggályosnak találta a ministeri javaslat azon kiindulási pontját, mely szerint a házastársak közös birlalásában levő ingóságok úgy az egyik, mint a másik házastárs ellen vezetett végrehajtás esetében egyformán lettek volna lefoglalhatok. Azon változtatás, a melyet a bizottság javasol, a rendszerinti viszonyok figyelembevételével van megállapítva, s megfelel a családi élet rendszerinti követelményeinek. Önként értetik azonban, hogy a bizottság által eszközölt változtatás mellett is, ha a férj adósságaért a nő ingósága vagy viszont a nőnek adósságáért a férj ingósága foglaltatik le, a jogaiban sértett házastárs igényper útján fellépni van jogosítva. A ministeri javaslat 559-ik §-ának azon korlátozó intézkedését, mely szerint a gazdálkodáshoz okvetlen szükséges tárgyak lefoglalás esetében a végrehajtást szenvedőtől el nem vonKÉPVH. IKOMÁNY. 1878—81. XXIII. KÖTET. 3
