Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-811. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módositásáról
92 .811. szám. augusztus 2-ki nyilt parancsok főelvei, melyek a porosz alaptörvény elveivel s általános szerkezetével egyezők, lényegükben ma is érvényben állanak, habár későbbi intézkedések által módosítások és illetékemelések történtek. Az osztrák rendszer akkori időben hozzánk is át lett ültetve, és a mi bélyeg- s illetéki ügyünk attól csak némely részleteiben különbözik, az 1868. óta alkatott novellák folytán. A különféle rendszerek általában a közéletben és a hivatalos gyakorlatban helytelenül bélyegadók és illetékek gyűjtőneve alá foglaltattak, s egymással abban megegyeznek, hogy adótárgyaik fölötte változatosak, sőt egymással különneműek. —• Egyik főoka az, hogy az adóztatás bélyegjegyek által könnyű és kényelmes. — A gyakorlati élet az adóztatás ezen formáját lényegnek, adónemnek tekintvén, az egész adónemet helytelenül bélyegadónak nevezi, holott a bélyeg nem egyéb, mint lerovási mód, mely bármely tárgyak megadóztatásánál alkalmazható. A tudományos elmélet az illetékek vagy bélyegadó elnevezése alatt: a forgalmi adók s tulajdonképi illetékek csoportját különbözteti meg. Míglen t. i. a kereseti adó a kereseti tevékenység eredményét, addig a forgalmi adó a vagyonátruházási cselekményeket, mint a vagyonszerzés forrásait veti adó alá; illetékek pedig sajátlag azok, melyek valamely állami hatóságnak igénybe vett tevékenységeért egyik vagy másik módon fizetendők. Ezen két csoportot azonban a gyakorlat új adótárgyak bevonása által régóta meghaladta. így az illetékek közül azok, melyek egyedül a magán személyek közti érintkezésre vonatkozó iratok után járnak, s melyeket a leleményesség mind nagyobb számmal a megadóztatás körébe von, merőben fiscalis szempontból hozattak be. — De habár ezeket s hozzájuk hasonlókat az elmélet jogosultaknak el nem ismeri, még sem látszik indokoltnak e miatt a gyakorlati eredményről s azon kétségtelen előnyről lemondani, mely szerint jövedelmező képességük és behajtásuk könnyűsége és olcsósága az államkincstár javára mindinkább kihasználható. Én részemről csatlakozom azok nézetéhez, kik az utóbb jelzett illetékek fejlesztését nemcsak pénzügyi szempontból megengedhetőnek tartják, hanem abban egyszersmind az általános illetékügyi reform átmeneti előkészítését felismerik. Véleményem szerint ezen az ösvényen lehet a bélyeg- és illetékügyi rendszert legczélszertíbben egyszerűsíteni a nélkül, hogy az államnak e czimen járó bevételei visszaesésnek kitéve legyenek. Sőt az is elérhető lépcsőzetesen, hogy a közgazdasági érdekek javára oly adótárgyak felszabadittassanak, melyek a mellett, hogy az adóztatás költséges apparátust igényel, csekély jövedelmet hajtanak, s a mely tárgyaknak adómentessége az általáuos termelőképességre és a közvagyonosodásra emelőleg hatni alkalmas. Messze vezetne e helyütt a fennálló illetéki rendszerek egymástól különbözését az anyag terjedelmével szemben csak jelezni is. Általánosan el van ismerve, hogy a porosz, a magyar és az osztrák rendszer, mint alapelveiben egymással egyező, legközelebb áll a tudományos elmélet követelményeihez, tehát viszonylag a leghelyesebb. De szembe ötlő, hogy rendszerben is, — a mint másoknál még inkább, — hiányzik a tárgyak következetes különválasztása forgalmi adók, illetékek és fogyasztási bélyeg szerint. — E fajok annyira különbözők, hogy azok az adólábak alkalmazása, a kiszabás s a lerovási módozatok tekintetében vegyesen codificálva, egy törvénybe halmazva, okszerűen helyt sem foglalhatnak. Ezen elvi megkülönböztetés alapján kell hogy nézetem szerint, a reform nálunk ezélba vétessék. A részletek szabályozásánál pedig az eddigi rendszerünk szerint befogadott közvetlen lerovás és bélyeg alkalmazása közti viszonyt lényegében fentarthatónak tartom, mivel az czélszerűbb a franczia rendszernél, mely szerint a közvetlen befizetés a túlnyomó és előnyösebb az
