Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-810. Törvényjavaslat, a készpénzben lerovandó illetékek kezeléséről

78 810. szám. A III. fejezetben a bejelentés elmulasztásának eseteire megállapított bírságok (10. §. a.) — az eddigi illetékfelemelés rendszerének elejtése mellett — méltányosabb alapra vannak fektetve, a mennyiben a bejelentésnek rövidebb vagy hosszabb időközben önként történő pótlása eseteire, enyhébb bírság terveztetik. A 10. §. o) pontja alatt javaslatba hozom, hogy oly esetekben, midőn ingatlanokra vonatkozó jogügyletek bejelentése alkalmával, a felek az adó- s értékbizonylatokat benyújtani, vagy ezek meg nem szerezhetését igazolni, vagy hivatalos felhívás daczára, azokat pótolni elmulasztják, ugyanazok 1—25 frtig terjedhető birsággal rovandók meg, Ez által módosul az 1875. évi XXV. t. ez. 3. §-ának azon szigorú intézkedése, mely szerint az említett bizonyítvány be nem szolgáltatása esetében a jogügylet bejelentettnek nem tekintendő, és éhez képest a felek mindig a kétszeres illetékkel rovandók meg. A fenforgó alaki mulasztással arányban nem álló nagy pénzbírság elengedése végett a pénzügyi hatóságokhoz minden évben sürüen adatnak be folyamodványok, a melyek tárgyalása rendszerint azon eredményre vezet, hogy a felek terhére kivetett felemelt illeték-összeg többnyire az általam ajánlott 1—25 frtnyi bírság természetének megfelelő minimális összegre mérsékeltetik. Ez intézkedés tehát a felek aránylag nagy terheltetésének mellőzése és a pénzügyi ügyvitel megkönnyítése szempontjából is felette kívánatos. A 12, §. rendelkezése szükséges, nehogy a kincstár egyes bírósági tagok gondatlau ügykezelése miatt károsodást szenvedjen, A IV. fejezet a fizetési meghagyások kézbesítését az 1875. évi XXV. t. ez. 5. és 6. §§-aiban foglalt s a gyakorlatban is helyeseknek bizonyult intézkedései alapján szabályozza; a 17. §-ban pedig azon rendelkezést hozom javaslatba, hogy a községelőljárók, illetőleg a rendezett tanácsú városok polgármesterei sorjegyzéket vezessenek, melyben a fizetési meghagyások főbb adatai, és különösen a megtörtént kézbesítés napja is hivatalból bejegyzendők. Ez intézkedést az adózó közönség érdekében tartom szükségesnek, hogy végrehajtás és más körülmények eseteiben mindjárt helyben nyerhessen kellő tájékozást. Az V. fejezet a kiszabott illetékek befizetésére vonatkozólag tüzetes intézkedéseket tartalmaz. Mint fönebb említem, a hivatali elődöm által 1877. évben kiadott szabályrendelet megbizhatlan foganatosítása merőben tarthatatlan állapotot idézett elő; s az általam javasolt rendelkezések hazai viszonyainknak inkább meg fognak felelni. A törvényjavaslat 20. §-ában ennélfogva elvül azt ajánlom kimondatni, hogy minden kiszabott illeték azon kir. adóhivatalnál fizetendő, mely a fizetési meghagyásban megjelöltetik s a fizetést a felek postai utón is eszközölhetik. Egyszersmind megengedhetőnek javaslom azt, hogy 20 frtot meg nem haladó illetéktartozások oly helyeken, hol nincs kir. adóhivatal, a felek által saját községük pénztárába is befizethetők legyenek. A késedelmi kamatok iránt a törvényjavaslat 22—24. §-aiban felvett intézkedések a fennálló szabályok, illetőleg az 1879. évi XXXIII. t. ez. határozatainak felelnek meg. A VI. fejezetben az illetéki egyenérték kivetésének módozatait hozom javaslatba s e szerint az illetéki egyenérték alá eső ingatlan és ingó vagyon katasteri nyilvántartás alá veendő; és az évközben előforduló, s esetről esetre bejelentendő változás alapján, az évi tartozás megfelelő mérvben kiigazítandó lesz (26—28. §§.) Egyáltalán az illetéki egyenérték kérdését az eddigitől eltérő alapon javaslom rendezni, s e részben hivatkozom a bevezetésemben emiitett másik törvényjavaslat indokolásába letett fejtegetéseimre. A VIII. fejezetben a felfolyamodás rendjét, a mostani eljárás lényeges megváltoztatása mellett, — a méltányosságnak inkább megfelelő alapokra fektetem.