Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-811. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módositásáról
98 811. szám. nyitja, hogy a kimutatásban felsorolt hivatalnokok és szolgáknak a jegyzékben kitett összegek kifizettettek. Tekintve azt, hogy az állam a nyilvános számadásokra kötelezett intézetektől méltán követelheti, hogy ne létesítsenek üzletükben oly eljárást, mely egyenesen az állami jövedelem csökkentésére van irányozva, tekintve továbbá, hogy a törvényhozás az emiitett intézetek hivatalnokait az 1868. évi XXIII. t.-cz. 20. §-a által, melylyel a szolgálat adományozása után az előbbi szabályok szerint járó bélyegilleték rajok nézve megszüntettetett, különben is jelentékeny kedvezményben részesittette, — tekintve végül, hogy a fenjelzett módon szerkesztett fizetési jegyzékek az azokban megnevezett hivatalnokok és szolgák irányában bizonyítékul szolgálnak, a II. fokozati bélyegilletékcknek általam javasolt módon beszedése teljesen igazoltnak tűnik elő. 15-ik §-hoz. Oly esetekben , midőn ingóságok iránt több évre kötött szerződések például: haszonbéri, szolgálati, szállítási szerződések jóval korábban a kikötött időtartam lejárta előtt tényleg megszűnnek, a szerződés egész időtartamához mért fokozatos illetéknek teljes összegben kötelezett lerovása a felekre nézve súlyosnak mondható, — s azért méltányosnak láttam, hogy a két év lefolyása előtt felbontott ily természetű szerződések után csak a jogügylet tényleges időtartamának megfelelő illetékrész tartassék fen. 16-ik §-hoz. A 16-ik §-ban javaslatba hozom, hogy a meghatározott pénzösszegben kifejezett követelések telekkönyvi bejegyzése után járó illeték 28 frtig, vagyis tekintettel az 1. §. szerint 7 /io°/o-ra átváltoztatott illetékmérvre, egész 4000 frtig terjedő követelések után kötelezőleg csakis bélyegjegyekben rovandó le, azon felül pedig a fél tetszése szerint vagy bélyegjegyekkel leróható, vagy kiszabás utján készpénzben fizethető. Ezen intézkedés foganatosítása semmi nehézséggel nem jár és annál inkább indokolva van, mert a közönség köréből is felmerültek hasonértelmű kívánalmak, a kincstárnak pedig világos haszna van abból, ha a felek a bejegyzési illetéket, mely a mostani szabályok szerint csakis 800 frtig terjedő telekkönyvi bejegyzéseknél rovandó le bélyegjegyekben (jövőre 4000 frtig kötelezőleg, azonfelül pedig tetszés szerint) mindjárt a telekkönyvi kérvény benyújtásakor fizetik meg bélyegjegyek beszolgáltatása által, a helyett, hogy ugyanazon illeték csak a telekkönyvi végzés közlése folytán eszközlendő kiszabás alapján, talán hosszabb idő múlva beszedessék. 17. §-hoz. A 17. §-ban javasolt intézkedést azon tapasztalat teszi szükségessé, hogy a hatóságokhoz úgyszólván naponta adatnak és érkeznek be bélyegköteles beadványok a nélkül, hogy a kellő bélyeggel ellátvák. Az intézkedés, hogy a bélyegtelen beadványok ne tárgyaltassanak, lényegileg nem új ' r hasonló rendelkezés az illetéki szabályokban is megvan (134. §.), csakhogy jövőre azt impe. rative kimondatni javaslom. Az eddigi gyakorlat szerint a bélyegtelen beadványok rendszerint elintézés alá vétetnek s igy a fél érdeke a kincstár rovására előmozdittatik, mert ő a lelet felvétele folytán csakis kétszeres összeggel terheltetik, a mi legtöbb esetben hosszabb idő múlva érvényesíthető és sok esetben a megejtendő hivatalos eljáráshoz semmi arányban nem álló csekély illetékösszeg behajthatlannak bizonyult; ily módon pedig még az eljárási költség is az állam terhére marad. Ezen visszásság megszűnik, ha elrendeltetik, hogy hatóságok a magán felek csak azon beadványait vehetik tárgyalás alá, melyek a szabályszerű bélyeggel felszerelve nyújtatnak be, és kivételnek csak akkor van helye, ha közérdek forog kérdésben. Ez intézkedés a peres és nem peres beadványokra is szól, kivéve azonban a rendes peres eljárás folyamán tett, valamint átalában a biztosítást kérő beadváuyokat.
