Képviselőházi irományok, 1878. XVIII. kötet • 802. sz.

Irományszámok - 1878-802. Az 1878. évi állami zárszámadás és ennek részletezése, valamint az állami számvevőszéknek erre vonatkozó részletes jelentése

294 Igazságügyministeri tárcza. Az 1879. évi költségvetési törvényben a lipótvári országos fegyintézet kiadásaira, a rendes kiadások XX. fejezete 9. czíme, 2. rovata alatt megszavaztatott 124.646 frt — kr., utalványoztatott a jelen zárszámadás szerint . . 116.632 > 30V2 > megtakarittatott . . 8.013 frt 697» kr. Minthogy azonban az utalványozott összegben a fegyintézetben létesített magánzárkák építésére engedélyezett 6.000 frtnyi összeg is benfoglaltatik, a mely költségről az igazságügyministeri tárcza részletes előirányzatában gondoskodás nem történt, az állami számvevőszék a képviselőház 1876. évi május 11-ik 1563. sz. a. kelt határozatának 3. pontja értelmében, kötelességének tartotta az igazságügyminister urat az emiitett 6.000 frtnyi előirányzatnélküli kiadás indokolására felhívni. Az igazságügyi minister ur f. évi ápril 27-én 8728. sz. a. kelt átiratában ezen kiadást, mely a fentebbiek szerint a rovat természetének, a mely alatt elszámoltatott, csakugyan megfelel, s a megszavazott hitellel szemben túlkiadást sem idézett elő, azzal indokolja: hogy az emiitett helyiségek átalakítását magánzárkákká, tekintettel az 1878: VI. t.-czikknek a szabadságvesztés-büntetések végrehajtását szabályozó rendelkezéseire, továbbra halasztani nem lehetett. Honvédelmi tárcza. Hivatkozással mult évi »Részletes jelentésének* 94.lapján, a jutalmak és segélyek utalványozása iránt tett észrevételére, tiszteletteljesen jelenti az állami számvevőszék: hogy a ministertanács 1880. évi február 29-én tartott ülésében indokoltnak ismerte ugyan el azon észrevételt, hogy csak tettleges szolgálatban levő honvédségi egyének számára engedélyezhetők segélypénzek, minthogy azonban csak néhány, egészen kivételes, és könyörületesség szempontjából indokolt esetről van szó, a ministertanács a múltban engedélyezett segélypénzek kérdését elintézettnek óhajtaná tekinteni. A mi pedig a főruharaktári bizottságnál alkalmazott hivatalnokok részére engedélyezett segélypénzeket illeti: a ministertanács azon nézetben volt, miszerint nem lett volna méltányos, hogy ezen, határozottan katonai jellegű és szervezetű intézmény szolgálatában álló egyének csak azért zárassanak el a segélyezés jótéteményétől, mert valami különös katonai rangfokozottal és czímmel nem bírnak, és miután a honvédelmi minister ur a segélyezési rovatot akképen fogalmazva veendi föl, hogy jövőben ezen egyének is kifogás nélkül segélyekben részesíthetők lesznek, ezen kérdést is elintézettnek kívánja tekintetni.