Képviselőházi irományok, 1878. XVIII. kötet • 802. sz.

Irományszámok - 1878-802. Az 1878. évi állami zárszámadás és ennek részletezése, valamint az állami számvevőszéknek erre vonatkozó részletes jelentése

279 test illetőleg pedig, mely az Í8é8. évi Vll. és 1369: XÍI. törvényczíkkekkel engedélyezett mennyiségre vonatkozik, fölemliti a pénzügyminister ur, hogy hivatalbeli előde már 1874. évi 58.874. szám alatt kelt átiratában tudatta az akkor keletkezett 37.030 frtnyi rézváltópénz túlveretésének okát, kinyilatkoztatván, miszerint tekintettel arra, hogy a több kiveretés által a forgalomban levő összes váltópénzösszeg nem szaporittatott, a felelősséget ezen túlveretésért minden irányban elvállalja.< >A pénzügyminister urnák ezen nyilatkozatát, mely az újabb időben létrejött 1878: VI. törvényczikk ellenére elkövetett túlveretésre vonatkozó indokokat nem tartalmazta, az állami számvevőszék elfogadhatónak nem találta, mert nézete szerint azon körülmény, hogy az 1873. évben, az akkor fennállott törvények ellenében elkövetett túlveretésért az akkori pénzügyminister ur kényszerhelyzetben, s csak a kár nélkül már meg nem másítható tényekkel szemben a felelősséget magára vállalta, nem képezhet felhatalmazást arra, hogy hasonló eítérés történjék az időközben létrejött 1878. évi VI. törvényczikk ellenére is, sőt ellenkezőleg azt vallja, hogy ezen utóbbi törvényczikk alkalmat nyújtott a pénzügyminister urnák arra, hogy az előbbi törvényeken ejtett sérelem helyreállítható legyen. < >Ennélfogva föl is kérte a pénzügyminister urat, 1880. február 10-én 3035/III. szám alatt oly intézkedésre, hogy a további részpénzkiveretés megszüntettessék, a már kivert rézpénzből pedig annyi vonassék vissza és olvasztassék be, a mennyi az engedélyezett öszegen felül ki veretett, és megjegyezte, hogy a maximumon túl vert rézváltópénzösszeg 1879. év végéig mindamellett, hogy a 3.000 frt érték erejéig veretendő félkrajczárosokból addig még mi sem veretett ki, már 32.821 frt 38 krra szaporodott.< »Ezen felhívásra a pénzügyminister ur f. é. február 21-én 10.712. szám alatt kelt átirattal a számvevőszék figyelmébe ajánlotta azon főindokot, a mely szerinte hivatali elődjét arra birta, hogy a felelősséget az akkor történt túlveretésért elvállalta.* »Ezen főindok abból állott, hogy a 37.030 frtnyi magyar krajczáros rézváltópénz-túlveretés által, az összes forgalomban levő rézváltópénz mennyiség nem szaporittatott, mivel 3,703.000 darab egykraj ez árosnak megfelelő |37.030 frt értékű osztrák veretű félkrajezáros rézváltópénz olvasztatott be, és miután ezen körülmény a bécsi cs. kir. pénzügyministerrel annak idejében közöltetett és arra is figyelmeztetett, hogy az egykor a két ország között történendő váltópénzleszámolás alkalmával Magyarország a 37.030 frt értékű osztrák veretű rézváltópénz beváltására hivatkozni fog, és annak saját javára való elszámolását követelni fogja, a pénzügyminister ur azon nézetét nyilvánította, hogy az 1873-ban eszközölt rézváltópénz-többlet kiveretése befejezett ténynek tekintendő, és az 1878: VI. t.-czikk által engedélyezett rézpénz-szaporitásnál tekinteten kivül hagyandó, a mely nézetének az 1879. évi zárszámadásban leendő kifejezésére is az állami számvevőszéket megkereste.«