Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.
Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése
8 774. szám. Szlavonországra körülbelől: vasúti illetékek czímén általánosan évenként . 11,297 frt78kr. biztosító társulatok által fizetett bélyegilletékek fejében 1,459 » 40 > posta-fuvar, levélbélyeg czímén 3,236 > 42 > és szállítási adó czímén . 51,786 > 93 > Összesen . . . 67,780 frt 53 kr. Miután azonban e számítás, a mint már említve volt, szabatosságra korántsem tarthat igényt, miután továbbá e jövedelmi források nagy változásoknak vannak alávetve és a fent említett átlagok csakis két évnek, az 1877. és 1878. évnek eredményei szerint lettek kiszámítva, a Horvát-Szlavonország javára megtérítendő átalány-összeg évi 20,000 frtban állapíttatott meg azzal a kikötéssel, hogy Horvát-Szlavonország semmi szín alatt ez átalány-öszszeg felemelését nem kívánhatja, még akkkor sem, ha az itt szóban levő közvetett adónemek valamelyike fölemeltetnék, valamint Magyarország sem fogja csökkenteni ez átalány-összeget, ha időközben egyik vagy másik adónem leszállittatnék; végre pedig Horvát-Szlavonországnak bele kellett egyeznie, hogy a törvényben határozottan kimondassák, miszerint sem a különleges czélra szánt hadmentességi díj, sem pedig a polgárosított, de közigazgatásilag HorvátSzlavonországgal még nem egyesitett Határőrvidékből származott közvetett adók (az ebbeli egyenes adókra nézve Horvát-Szlavonország sem tagadja, hogy azok a megosztás tárgyát nem képezik, hanem teljesen a magyar állami pénztárba folynak) nem tartozhatnak a megosztandó közjövedelmek közé, hanem kizárólag a magyar állam pénztárába folynak. A Belovár megye katholikus lakossága által fizetett lelkész illeték, vita tárgyát nem képezte, mert a magyar országos bizottság is teljesen jogosnak ismerte el azon kivánatot, hogy ezen illeték a maga természeténél fogva, kizárólag Horvát-Szlavonország autonóm költségeinek fedezésére fordíttass ék. A megújítandó pénzügyi egyezmény tehát, a mint ez a bizottság által előterjesztett törvényjavaslat 2., 3., 4., 5. és 6. §§-aiban formulázva van, lényegében azt tartalmazza: hogy, fentartatván azon elv, miszerint Horvát-Szlavonország a közös költségekhez adóképességének aránya szerint hozzájárulni köteles, Magyarország a jövőre nézve is beleegyezik, hogy ezen új egyezmény tartamára Horvát-Szlavonország közjövedelmeiből mindenekelőtt 45% ezen országok beligazgatási költségeire fordittassék és csak a fennmaradó 55% szolgáljon a közös költségek fedezésére és hogy az így megosztandó közjövedelmek sorából kivétessenek a határvám jövedelmei, a hadmentességi díj, a határőrvidéknek nemcsak egyenes, hanem közvetett adói is, mint a melyek teljesen a magyar állami pénztárba beszolgáltatandók; továbbá kivétetnének a bor- és húsfogyasztási adók és a belovári lelkészi illeték, melyek kizárólag Horvát-Szlavonország szükségleteire forditandók; végre a vasúti és gőzhajózási vállalatoktól, valamint a biztosító társulatok ügynökségeitől szedett bélyegilletékek, a szállítási adó és a postai teherlevelek bélyegiíletéke czímén befolyt jövedelmek nem lesznek ugyan a 45 : 55 kulcs szerint megosztandók, hanem teljesen a magyar állami pénztárba folynak, azonban Horvát-Szlavonországoknak e czímén évenkint 20,000 forintnyi átalányösszeg téríttetik meg. II. A két országos bizottság tanácskozásainak második tárgyát azon nézeteltérések képezték, melyek a múlt éveket illető zárszámadásokra nézve fennállanak. A vita tárgya ismeretes azon jelentésből, melyet a zárszámadási bizottság 1879. május 5-én 173. sz. alatt a t. ház elé terjesztett. A kérdés lényege a következő: az 1873. évi XXVIII. t. ez. értelmében, a katonai határőrvidéknek egy része, Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag egyesittetett, másik része azonban közvetlenül katonai kormányzat alatt maradt, és ezen területekre nézve,
