Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.
Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése
48 774. snám. Mérey elnökön kivül a következő bizottsági tagok voltak jelen: Kátz pénzügyi tanácsos, Stronay procuraturai segéd, Henisch a kamarális főszámvevőségnek számtanácsosa, Weidinger pénztári segéd, Herian a magyar alapok számvevőségi tanácsosa, végre Hamar magyar királyi jogügyek igazgatója. A bizottsági tárgyaláskor a horvát delegáltak vonakodtak elfogadni azon elveket, melyek az egész elkülönitési munkálatnak alapjául szolgáltak, hanem ellenkezőleg az 1866-ik évi augusztus hó 28-án kelt nyilatkozatukban, mely a bizottsági jegyzőkönyvhez van mellékelve, kinyilatkoztatták : „Hogy a horvát alapok tangenseinek elkülönitési alapjául a vagyonközösségnek átalános jogi elvei szolgáljanak, továbbá az állam politikai részvételnek momentumai ezen vagyonközösségben. " Ezen elvek álapján a horvát delegáltak kérték: Hogy Horvátország részére elkülönittessék azon töke-tangers, mely elegendő lesz, hogy kamataival Horvát- és Szlavonországhan a tanulmányi szükségletéket bizonyos évek számából átlag véve fedezze." A horvát delegáltak részéről tett ezen nyilatkozat a magyar delegáltak részéről természetesen ellenállásra talált, s a kincstári jogügyi igazgatónak alkalmul szolgált, hogy ellenbeszédében az 1856-ik évi május hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározás alapelvét mellőzze, és hogy Horvátországtól nemcsak azon tartozás megtérítését követelje, mely az 1782-ik évtől egészen az 1850-ik évig 344,814 forinttal van kimutatva, hanem a Horvátországra eső, a közös alapítvány kezeléseért járó Horvátországnak eddig be nem számított tangensnek visszafizetését is. Ezen teljes ellentmondásban álló nézet mellett természetes, hogy a vegyes bizottság a reá bizott feladatnak nem volt képes megfelelni és kénytelen volt az elkülönitési munkálat egyes tételeivel indokolt kutatása és liquidálása után, mely kutatások egyes, az elkülönitési munkálat nem világos tételeit megvilágitják, — az 1876-ik év tavaszán re infecta szétoszlani. Ezen bizottsági tárgyalásnak eredménye mégis az volt, hogy a magyar kormány ezen sjednika Mérey-a, finánc, savjetnik Rácz, pristav prokurature Sztránay, racunarski savjetnik komorskoga glavnoga raöünovodstva Henisch, blagajuiőki pristav Waidinger, savjetnik ug. zakladnoga raöünovodstva Herian, napokon kr. ug. causarum regalium direktor Hamar. Kod povjerenstvene razprave uztezahu se hrvatski delegati prihvatiti ona nacela, koja sluzahu za podlogu cielomu izluőbenomu operatu, veó usuprot u svom oűitovanju od 28 kolovoza 1866, kője povjerenstvenom zapisniku prilezi, ocitovahu se: „da za temelj izlucenju hrvatskih zakladnih tangentah sluziti imadu obcenita pravna necela ob imovnoj zajednici, onda momenta drzavno-politickoga ucestvovanja u ovoj imuctvénoj zajednici." Na temelj u ovih naöelah zahtievahu hrvatski delegati: „da se Hrvatskoj izluci ona glavnicna tangenta, koja bude dovoljna, da svojimi kamatami pokrije poirebe nakovné u Hrvatskoji Szlavonije po promjeru cerpljenu iz stanovitoga broja godinah." Ova izjava od strane hrvatskih delegatah, izazvala je naravno odpor kod ugarskih delegatah, ter dade povoda direktoru causarum regalium, u svojih protuodgovorih takodjer ostaviti nacela previsnjega riesenja od 3. svibnja 1856. „i zahtievati od Hrvatske povratak ne samo onoga duga, koj je iz vremena od g. 1782. do g. 1850. sa 344.814 for izkazan nego i povratak na Hrvatsku odpadajuce tangente za skupnu zakladnih upravu, koja donle nebje Hrvatskoj uracunana.* Kod ovih u podpunoj oprieci stojeóih nazorah nije dakako pomenuto mjesovito povjerenstvo povjerenu sí zadacu izpuniti moglo, ter se je moralo, poslie obrazlozenih iztrazivanjah i likvidacijah pojedinih starakah izluőbenoga operata koja iztrazivanja pojedine nejasne starke izluőbenoga operata razbistrise u proletju g. 1867. re infecta raziói. Posliedica ipák ovoga povjerenstvenoga razpravljanja bje ta da od onoga vremena ugarska
