Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. 37 törvénynek megfelelő eljárása iránt a ráruházott hatáskörben. A horvát regnicolaris küldöttség, az átruházott hatáskörű pénzügyi közigazgatás kérdését már 1873. évben fölvetette, és az egyidejű magyar küldöttség némely előkelő tagjai már akkor elismerték és kijelentették, hogy ez indítvány az 1868. évi I. t.-czikk elvi rendeleteivel nem ütközik össze, sőt hogy inkább a kölcsönös bizalom körébe esik. Ez a regnicolaris küldöttség azonban azt hiszi, hogy a horvát képviselet magatartása által mind a horvát oszággyülésen, mind pedig a magyar országgyűlésen országával és az összállammal szemben, a hazafias kötelességtudás oly bizonyítékait nyújtotta, hogy igényt támaszthat teljes bizalomra, a mely különben kölcsönös, és ott virágzik legjobban, a hol ápoltatik és tápláltatik. Ha a két regnicolaris küldöttség között erre vonatkozólag megállapodás jő létre, tán fölösleges megemlíteni, hogy a horvát országos kormánynak csak átruházott hatáskörben átengedett pénzügyi közigazgatás költségeit továbbra is a közös költségvetésnek kellene viselnie, melynek az ajánlott rendszabály végrehajtása által élért, e küldöttség nézete szerint nem jelentéktelen megtakarítások is hasznára válnának. Talán helyén lesz itt kifejezést adni e regni. colaris küldöttség azon óhajának: ismerje el a tisztelt magyar küldöttség az az egészen természetes elvet, hogy a kiadások, melyek az autonóm közegek által közös törvények végrehajtásánál foganatba vett hivatalos cselekedetekkel vannak összekötve, a közös kincstár által viselendők. A tapasztalás ez elv világos elismerését óhajtandónak tünteti fel. Helyessége abból tűnik ki, hogy ellenkező esetben Horvátország kétszeresen rovatik a közös költségvetés terheivel: először az 55% által, és másodszor a kiegyezési törvényben kizárólag az autonóm kiadásokra fentartott 45% alakjában. A rendszer, melyet e küldöttség a pénzügyi közigazgatásra vonatkozólag ajánlatba hozott, sikerrel volna elfogadható a közlekedési és köznjemu moraju zakonom pruziti sve potrebne i sigurne garancije, da zemaljska vlada hrvatska preueseni ovaj djelokrug toőno i prama svim financijalnim zakonom vjerno izvrsuje. Veö godine 1873. potaknuo je kraljevinski odbor hrvatski pitanje financijalne uprave u preneSenu djelokrugu, ter su odliCni clanovi postovanoga odbora ugarskoga vec onda priznavali i izjavljivali, da se ovim predlogom nedira u naőelue ustanove zakonskoga ólanka I godine 1868. nego da se njim porize u sferu zamjenita provjerenja, ovaj pako kraljevinski odbor smije otvoreno reci, da je hrvatsko zastupstvo i na hrvatskom i ugarskom saboru, vrsec patrioticnu duznost prama svojoj zemlji i skupnoj drzavi, pruzilo samedokaze, da zasluzuje podpuno povjerenje, o kojem se u ostalom moze pravedno reői, da stoji u zamjenitu odnosaju, ter gdje se sije, ondje stostruko rodi i dobivá se davanjem. U sluőaju, ako oba kraljevinska odbora u óvom predlogu do sporazumka dodju, samo ce se po sebi razumjevati, da troskove financijalne uprave, predane samo u prenesenu djelokrugu kr. zemaljskoj vladi, ima i od sele naravno uz znamenitu pristedu skupni budget, kano sto kraljevinski ovaj odbor, izkustvom pouCen, zeli s postovanim odborom ugarskim konaőno i trajno ustanoviti posve naravno pravilo, da izdatci, koji su nuzdni u izvrsbi onih skupnih posala, sto ih u ovoj kraljevini izvadjaju autonomni organi, spadaju na teret skupnoga erara, ako li se nece dopustit nepravdaj, protivna nagodbeuomu zakonu, da Hrvatska po dva put pomaze pokrivati troskove skupne uprave, najprije iz tangente od 55%, zatim iz tangente od 45%, koju zakón opredieljuje pokricu pedinih autonomnih potrebstina. Stoje koré razlozeno o izvrsbi financijalnih zakona, valja jednakim nacinom o uporabi onih svoto, kője se svaké godine za kraljevine Dalma-