Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-785. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1881. évi állami költségvetésről

224 785. szám. tizezer forintnyi és a bevételekben mindössze huszonkétezer forintnyi változást tett: a végeredményt tekintve, — és pedig úgy, hogy e jelentéktelen összegekkel is a mérleget nem javitá, de rontá: — ez nem teszi azt, hogy munkájában felületesen vagy épen könnyelműen járt volna el, a különben is többnyire ösmeretes és alig változó előirányzati tételek körül, hanem egyfelől jelenti azt, hogy az előirányzatnak úgy kiadási, mint bevételi részét, a kormány a múlt tapasztalataira és a tényleges helyzetre fekteté; és a bizottság sem térhetett el sem egyiktől, sem másiktól; másfelől ?zt, hogy a bizottság nem tehetett nagy változásokat a kiadásokban azért, mert azok nagy része szerződésszerű kötelezettségekből áll, melyeknek Magyarország mindig, erejének egész megfeszítésével, megfelelni iparkodand; a kiadások egy másik részét a közigazgatási és igazságszolgáltatási, nagyobb mértékben visszaesés nélkül meg nem szorítható szükségletek okozzák; harmadik része kiadásainknak pedig a még erőszakosan és nehezen elfojtható, de különben is életérdekünket képező kulturális törekvésekre és czélokra fordittatik. Tudjuk, hogy a két utóbbi czimen a közel múltban, egy pár évig megtettük a legnagyobb megszorításokat; de a társadalom és a kormányzat kezdé érezni annak hatását és átalános lőn az a vágy, az a törekvés, hogy a mezőgazdaság emelése, az ipari kiképeztetés, a vasutak rendezése, kulturális intézményeink fejlesztése érdekében többet kell tennünk. Ez a vágy, illetőleg törekvés, már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával utat tört magának és a kormány már 1880. évi, de főleg jövő évi előirányzata iparkodik, az e tereken érvényesült törekvéseknek és igényeknek — a kellő korlátok között — eleget tenni. A pénzügyi bizottságtól rövidlátás lett volna a nélkülözhetetlen kulturális kiadásokat törölni; mert még pénzügyi politikának is rósz lenne a fejlődés csiráit megölni, a nemzetgazdasági versenyképesség lehetőségét vagy eszközeit megtagadni; és habár a legnagyobb óvatossággal és takarékossággal kell e téren is a költekezésben eljárnunk, a mint hogy vizsgálatai közben a bizottság ezt soha szem elől nem is téveszté; de másfelől iparkodnunk kell — és ezt tévé a kormány és bizottság—az államháztartási mérlegre való szorgos tekintetek mellett, lehetőleg a kulturális igényeknek eleget tenni. Minthogy pedig a bizottság úgy találta, hogy e kettős szempontot már a kormány előterjesztései is kellő mértékben egyeztetek — ez szolgál annak magyarázatául, hogy a kiadásokban oly kevés változást tőn. Azt hisszük, hogy így a mérleget nem javitók ugyan és a 25 milliónyi hiány a legnagyobb mértékben aggaszt minket is, de a fejlődés erejéből biztosabban, habár lassabban várhatjuk annak apadását és kedvezőbb viszonyok beálltával elenyészését is, mint egy kulturális és nemzetgazdasági stagnatióra vagy épen visszaesésre vezető, tisztán fiscalis politikából. Annyival is inkább, mert a jövő évi hiány elemei közt van 14.6 millió beruházás, 10.8 millió vasúti kamatbiztositási előleg. Ez adatok, valamint intézményeink, forgalmunk szép fejlődése, sőt még az államadósságok kamatainak is épen egy terhes adósság conversiójával és több nagy jelentőségű vasútnak megvételével járó emelkedése, nem egy hanyatló, összezsugorodó, hanem egy minden irányban fejlődő és haladni kivánó állam életét jelzik és ezek (mellett az államháztartási hiány — bár súlyos és aggasztó —- egészen más jelentősséggel bir. A kiadások nagyobbmérvü megszorításának lehetetlensége mellett a hiány apasztásának vagy megszüntetésének másik tényezője, a fedezetnek emelése sem áll, főleg az egyenes adók tekintetében, most hatalmunkban, ha tekintetbe veszszük egyfelől azon összeget, melyre szükség lenne, és másfelől nemzetgazdasági helyzetünket. Azt örömmel constatálhatjuk, hogy a fogyasztási adók visszatérítéséből, sőt magukból a fogyasztási adókból is és a dohányból, sóból, évről évre szaporuló bevételek állnak rendelkezésünkre, hogy a bányászat, ménesgazdaságok, vasutgarantiák czimen fedezendő hiány is apad; tehát a fejlődés ezen, valamint a vasúti forgalomban, postában létező jelentékeny tényezői is nyújtanak a hiány részbeni fedezésére, legalább oly mértékben nevekedő fedezetet, hogy remélhessük, miszerint az államadóssági kamatok és más kiadások növekedése ellensúlyoztatván, a kulturális és nemzetgazdasági intézmények fejlesztésében rejlő erő termékenyítő hatásának bevárása, pénzügyi eredményeinek, kedvezőbb