Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.
Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése
12 774. szám. Ez tehát azon végösszeg, a melynek elengedését a magyar országos bizottság indítványozni bátorkodik és a melynek elengedése esetére, Magyarország és Horvát-Szlavon országok közt 1879. végéig fenforgott valamennyi követelés és tartozás kiegyenlítettnek volna tekintendő. Midőn a magyar országos bizottság Magyarország épen nem kedvező pénzügyi viszonyai daczára, az indítvány elfogadását kéri a t. háztól, erre nem azon többfelöl hallatszott érv indítja őt, miszerint Magyarország követelései, melyeknek jogosultságát Horvát-Szlavon-országok tagadják, úgy se volnának behajthatók; mert ha ez az álláspont fogadtatnék el, azaz, ha elfogadtatnék az a nézet, hogy Horvát-Szlavon országoknak joguk van egyoldalúan magyarázni a köztük és Magyarország közt kötött egyezményt és megtagadni oly kötelezettség teljesítését, melynek érvényét ők egyoldalúlag tagadják, akkor ez országokkal egyáltalában biztos alapot nyújtó egyezményt kötni nem lehetne. A magyar országos bizottságot, fennemlitett indítványának megtételére más okok bírják. Először az, hogy a tanulmányi- és vallás- alapok elszámolása körül fölmerült differentiák részben az 1867. előtti, tehát az alkotmány visszaállítását megelőzött időszakra vonatkozván, a kölcsönös joghatárok nehezen voltak megszabhatok; másodszor az, hogy Horvát-Szlavon országok követeléseinek igen jelentékeny része a polgárosított, de ez országokkal közigazgatásilag nem egyesitett katonai határőrvidék közvetett adóira vonatkozik és habár a magyar országos bizottság előtt egy perczig sem kétes és a magyar válasz-üzenetben megdönthetetlen érvekkel be is bizonyittatott, hogy e tekintetben a magyar felfogás az egyedüli helyesés jogosult, még sem tagadhatni, hogy ez az 1873: XXXIV. törvényczikkben betüszerint kimondva nincs, hogy az elszámolás eleinte tévesen történt, mely téves számítást a t. képviselőház az 1873. évi zárszámadás jóváhagyásával szintén jóváhagyni látszott; harmadszor pedig azon tisztán politikai tekintet, hogy valahára véget kell vetni azon kellemetlen vitáknak, melyek éveken át, ezen egyfelől támasztott, a másik rész által pedig visszautasított követelésekből eredtek, és melyek kétségen kívül káros hatással voltak a két ország közjogi viszonyaira is. A magyar országos bizottság reméli, hogy e viszony állandóan javulni fog azon számok által kimutatható és így senki által nem tagadható ténynyel szemben, miszerint Magyarország azon nagy áldozatot, a melyet akkor hoz, midőn a pénzügyi kiegyezést Horvát-Szlavon országokkal, az eddigi alapokon megújítja, még azzal is tetézi, hogy ezen országoknak elengedi azon tetemes összeget is, melylyel azok a múltból tartoznának. Vájjon teljesülend-e a magyar országos bizottság ezen reménye, arról kezeskedni nem lehet, de Magyarország legalább annak tudatával fog birni, hogy ő a HorvátSzlavon országokkal való jó egyetértés helyreállítása érdekében, elment a tőle méltányosan várható áldozatkészség legszélső határáig, — sőt talán még azon túl is. Ezek után a magyar országos bizottság kéri a t. házat, méltóztassék a bizottság által elkészített és a két országos küldöttség harmadik együttes ülésében elfogadott törvényjavaslatot elfogadni és ez elfogadás esetén elrendelni, hogy az 1874- és 1875-iki évekből még fennálló s Horvát-Szlavonországoknak ez években illetéktelenül kiszolgáltatott határőrvidéki bevételekből származó követelés, az ezen évekre vonatkozó zárszámadásokban leirassék. Kelt Budapesten, 1880. évi június hó 3-án. Falk Miksa s. k, bizottsági előadó. Gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök.
