Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

743. szára. 279 valóban a Maros levezetésétől, s nem lehetne-e Szeged városának és a fellebb eső érdekeltségnek más módon, talán csekélyebb áldozattal, hasonló vagy még nagyobb biztonságot nyújtani ? Az e tekintetben szükséges helyszini felvételek a kellő részletességgel és pontossággal megtörténvén, a nyert adatok alapján két tervezet dolgoztatott ki: az egyik a Maros levezetéséről, a másik pedig Szeged mentén az árvizek lefolyási szelvényének oly módon való kibővítéséről, hogy azon keresztül az árvizek duzzadás nélkül lefolyhassanak. E tervezetek, a hozzájuk tartozó részletes adatokkal együtt, de minden előzetes vélemény nyilvánítás nélkül át lettek adva a külföldi szakbizottságnak, A szakbizottság benyújtott véleményes jelentésében először is a Maros levezetés kérdését tárgyalja, s erre nézve — egy bizottsági tagnak kivételével — egyhangúlag azon nézetben van, hogy miután a jelenlegi Marostorok és a 90. számú vedresházi átvágás felső torka között, vagyis azon pont között, a hová a Maros vizét levezetni szándékoznak, 9,800 méter hosszú vonalon az árvizszin esése, mindössze csak 45 centiméter; és miután magának a Tisza vizének is legalább oly vizszin esésre lesz szüksége, hogy lefolyhasson, mint jelenleg Szeged felett van, — kilométerenkint mintegy 3—4 centiméterre — ez pedig 9,800 méter hosszban, legkisebb számítással 30 centiméterre rug: alig lehet reményleni, hogy a javasolt Maros levezetés által 15 centiméter vizszin sülyedésnél többet lehessen elérni. 15 centiméter vizszin sülyedés kedveért pedig nem lenne czélszerű 2.300,000 frtot, vagyis kerekszámban 6 millió frankot költeni, a mennyire a Maros-levezetés költségeltetett, és pedig annyival kevésbé, mivel még ennek az eredménynek elérése is bizonytalan és kétséges. Ezenkivül felhozza még a külföldi szakbizottság többsége a Maros-levezetés ellen, hogy a Maros betorkolásának a városon alól több kilométerre való áthelyezése Szeged városa fakereskedelmére nézve nagyon hátrányos lenne. Ezután áttér a szakbizottság a másik tervnek, a folyási szelvény megnövelésének tárgyalására, a mire nézve, — egy tagnak kivételével — a bizottság többi tagjai ismét mindnyájan egy véleményben vannak. A Szeged mellett elvonuló mederrészben a folytonos változó iszaplerakodások okául azon körülményt tekintik, hogy a Tisza medre Szegednél rendkívüli módon össze van szorítva, mig a Maros-torok és ezen szorulat közt aránylag felette széles mederszelvények vannak. A lefolyási szelvény ily rendkívüli változása következtében, szerintük attól lehet félni, hogy a Maros egymásután következő áradásainak sorozata a Tiszának aránylag csekély áradásaival találkozván össze, az iszapzátonyok nagyobb terjedelmet nyernek, magasabbra emelkednek és bizonyos mérvben összetömörülnek; a minek az lenne a következménye, hogy a Tisza későbbi árjainak szine jelentékenyen felemelkednék, vagy pedig hogy — a magas iszapzátonyok a jégtáblákat feltartóztatnák, s igy jégdugulást okoznának. Ennélfogva a szakbizottság feltétlenül szükségesnek véli, hogy a szegedi szorulat ugy szabályoztassék, hogy a meder szélessége, ha nem mindenütt tökéletesen egyenlő is, de legalább eléggé szabályos legyen. Nagyon kívánatosnak tartaná a szakbizottság, hogy az árviz lefolyási szelvénye 450 méterre kiszélesittessék, de miután az osztr. államvasút hídjának hossza a két hídfő közt mindössze csak 352*77 méter és ennek meghosszabbítása oly pénzáldozatba kerülne, a mely nem állna kedvező arányban a remélhető eredménynyel, a szakbizottság többsége — egy tagnak kivételével — azt javasolja, hogy a hidat mostani állapotában meghagyva, ennek megfelelőleg Szeged mentén a balparti védtöltés 375 méter távolban építtessék fel Szeged város jövendőbeli partvonalától; ezenkivül lávolittassanak el a balpartról: a hajóhidnak hidfője, a meder partszéle és a. javasolt töltés vonal közt ugy a vasúti hidon felül, mint azon alul levő töltések, munkás-telepek, iszapdombok, ültetvények, szóval mindazon akadályok, a melyek az árvíznek szabad lefolyását gátolják, és pedig oly módon, hogy ezen előtér a meder szélétől a védtöl-