Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

274 743. szám. 3. Az 1867-ik évben már az összes átvágásoknak hossz szerint 95%-a ki volt ásva, a töltéseknek közel 877« a fel volt épitve. A szokott csekély méretekkel kiásott átvágások vonalán a pálya 460-691 kilométerrel volt már rövidebb, mint a kanyarokon mérve, s e rövidítés az összes átvágások általi röviditésnek 957<>-át teszi; hatása azonban csak később volt érezhető, midőn az átvágások képződése előre haladt, s csak a kiképződés befejezése után fog teljes mérvben nyilvánulni. A töltések mintegy 89°/»-át védték a jelenleg társulati kezelés alatt levő árterületnek,- de az átszakadások folytán csak 77%-áról zárták ki az árvizeket. Jelentékeny volt tehát ismét a szabályozási művek felépítésének előre haladása, és most már az árviz színének állásában is változás mutatkozott, a mennyiben az a Tisza felső szakaszain is felül emelkedett az 1830-ik évi árvizszinen, az 1855. és 1860-ik évieket pedig jelentékenyen meghaladta; az 1855. évinél V.-Naménynál 1-318, Csapnál 0-460 m.-rel volt magasabb. A közép Tiszán Tokajtól majdnem Csongrádig, egészen ellenkezőleg alacsonyabb volt az 1867. évi árvizszin, mind az 1855., mind az 1860. évinél; de alább ismét magasabbra emelkedett, s Mindszentnél 0-123, Szegednél 0'300 méterrel haladta felül az 1855-ik évi árvízszint. Tehát daczára annak, hogy a Tisza felső szakaszán már megkezdődött az átvágások képződése, ott az árvizszin jelentékenyen magasabbra emelkedett, mint a Tisza alsó szakaszán, a hol az átvágások még mindig azon állapotban voltak, a mint kiásattak. 4. Az 1876-ik évi árviz már a mederszabályozás szempontjából tervezett valamennyi átvágást az eredeti csekély méretekkel kiásva találta, csupán a partszakgatások megszüntetése végett újabb időben ásott zsurki és szederkényi, a pálya rövidítésére nézve egészen jelentéktelen átvágások nem léteztek még. A társulati töltések építése egészen be volt fejezve, s a társulatok árterületéből csupán azon 6% nyílt meg az árviz számára a medenczéül, mely a töltésszakadások következtében elárasztatott. Az árviz színe mindenütt magasabb volt mint 1855-ben, és pedig Naménynál 1257,, Csapnál 0-330, Tokajnál 0-180. Szolnoknál 0'156, Csongrádnál 0860, Mindszentnél 0'827, Szegednél 0*950 méterrel. E szerint az árvizszin emelkedése a felső Tiszán is bekövetkezett, és pedig a szabályozás alá vett szakaszon felül eső részt egyelőre figyelmen kivül hagyva, Naménynál oly mérvben, a minőt az alsó Tiszánál sem ért el; Csaptól kezdve egész Szolnokig azonban, már a túlemelkedés kisebb volt annál, a mely Csongrádnál, Mindszentnél és Szegednél, helyi duzzadások által fokozva, beállott. 5. 1876-tól 1879-ig az átvágások képződésében alig észleltetett előhaladás, számba, vehető új töltésvonalak sem épültek, s a lefolyási viszonyok csupán az által szenvedtek változást, hogy Szegeden alól több átvágás ürege mesterséges utón jelentékenyen kibővittetett; és mégis felülről le Szolnokig, a hol az átvágások állapota 1876 óta nem igen javult, az 1879-ik évi árviz színe alacsonyabb volt az 1876-ikinál, ellenben az alsó szakaszon, a hol több átvágás mesterséges utón bővíttetett, az 1879. évi árviz Csongrádnál 0390, Mindszentnél 0-410, Szegednél 0-20 méterrel multa felül az 1876-ik évi árvizszin magasságát. 6. Végül hagytam azon különös jelenség megemlítését, hogy T.-Ujlaknál az árvizszin 1860-ban 0-704, 1867-ben 1'678, 1876-ban 1-198, 1877-ben 0-446, 1879-ben 0-164 méterrel volt magasabb, mint 1830-ban, holott e községen felül egyetlen egy átvágás sem ásatott, a töltésezés pedig jóval alább kezdődik; és igy, ha a mostani árvizszinek magasabb voltának egyedül a szabályozási művek folytán bekövetkezett gyorsított lefolyás volna az oka, T.-Ujlaknál s általában a szabályozás határán felül eső folyószakaszon az árviz színének folytonosan és nagy mérvben csökkenni kellene. A fentebbi 6. pontban foglalt egybevetésekből kitetszik, hogy azon körülményt, miszerint jelenleg az árvizek szine különösen a Tisza alsó szakaszán magasabb, mint 1830-ban, volt, nem lehet egyedül a szabályozási művek hatásának tulajdonítani; jelentékeny szerepet játszik annak létrehozásában a későbbi árvizek alkalmával a fő- és mellékfolyók völgyében