Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

272 743. szám. több század óta fennálló, hatalmas töltéseken történt szakadások számával, egyátalában nem szolgál szégyenére a tiszai töltéseknek; s az összehasonlításból arról is meggyőződhetünk, hogy az utóbbi évtizedekben az árvizek szine nem csak a Tiszánál, hanem a Pónál is emelkedett, sőt ott a töltésszakadások legnagyobb része ép azon okból származott, hogy az árviz a töltések tetején folyt keresztül, a mi a tiszai töltéseknél csak ritkán történt. Sietek itt megjegyezni, miszerint daczára annak, hogy a folyónak túlnyomó nagy részén a töltések valóban megvédik az árterületet magának a folyónak kiöntései ellen, e területek nedves években mégis jelentékeny vízkárokat szenvednek az úgynevezett belvizek miatt, melyek részint az ártéren leeső, vagy a szomszédos magasabb fekvésű területekről jövő légköri csapadékból, részint a töltések testén és azok alatt átszivárgó, részint a mélyebb fekvésű talajból felfakadó vizekből származnak. Mint az egyes ármentesitő társulatok működésének leírásából láttuk, az ily belvizek ártalmatlanná tétele végett még eddig nagyon kevés történt; a legtöbb társulat még csak most készítteti az e czélból szükséges munkálatok tervezeteit. Pedig a belvizek rendezése oly égető kérdés a Tiszavidék érdekeltségére nézve, hogy a mig ez czélszerűen végrehajtva nem lesz, a mederszabályozási és árvédelmi építmények hasznát sem élvezhetik teljes mérvben; mert mit használ az nekik, ha a folyó árja nem borithatja ugyan el területüket, de az idejekorán le nem vezetett légköri csapadék vize, vagy az elterülésében meg nem gátolt szivárgó viz teszi azt haszonvehetetlenné. Természetesen azon eljárás, a melyet a belvizek rendezésére nézve követni kell, a különféle helyi körülményekhez képest nagyon különböző lehet. Átalánosságban csak annyit lehet mondani, hogy fődolog, a belvizeket csatornákba összeszedve, alkalmas helyen a folyóba vezetni, mely módon a csapadék-vizek a legtöbb esetben befolynak a folyó medrébe, még mielőtt annak árvize megérkeznék. De hogy a beömlés a védtöltésekben alkalmas helyen épített tiltózsiiip nyilasokon át történjék-e, vagy pedig oly módon, hogy a fő belvízcsatorna betorkolása nyitott legyen, s annak mindkét partján folytattassanak a védtöltések felfelé egészen odáig, a hova már a folyó árjai fel nem hathatnak, és hogy az egész főcsatorna hoszszában szabad lefolyást kell-e hagyni a vizeknek, vagy pedig ugy kell azt berendezni, hogy bizonyos szakaszain a viz lefolyása tiltózsilipek által korlátozható legyen, s a feljebb eső zónákról csak akkor legyen szabad lebocsájtani a belvizeket, mikor az alsó zóna vizei is a folyóba befolyhatnak, mindezt csupán esetről esetre, a helyi körülmények pontos figyelembevétele mellett lehet csak megállapítani. A szivárgás mérséklése, illetőleg a szivárgó vizek szétterülésének meggátolására eddig legjobb módnak bizonyult a védtöltésektől nem nagy távolban és azokkal párhuzamosan épített egy, vagy nagyon rósz helyeken több sor alacsonyabb ellentöltések. A töltésvonalak közt felemelkedett szivárgó vizek ellennyomást gyakorolván, mihelyt bizonyos magasságot elérnek, a szivárgást megakadályozzák. Mielőtt e fejezetet berekeszteném, elő kell még terjesztenem a különböző években mutatkozott árvizszinek magasságát a Tisza folyó egyes nevezetesebb pontjain, hogy az árvizszinek emelkedését egybe vetve a szabályozási és ármentesitési építkezések állapotával, tájékozást lehessen szerezni ez utóbbiaknak befolyásáról az árvizszin emelésére. Szokásban van a Tisza árvizeinek magasságát az 1830-ik évi árviz színével hasonlítani össze, mivel általában azon nézet van elterjedve, hogy a későbbi árvizszinek magasságára már a szabályozási és árvédelmi építményeknek befolyása volt. Én ugyan nem osztom e nézetet, hogy miért nem, az éppen az alább következő egybeállításból fog kitűnni, de mindamellett hódolok a szokásnak és a következő táblázatban azt tüntetem elő, mennyivel haladták felül a későbbi árvizek az 1830-ik évit.