Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire
236 743. szám. Már az I. czikkben elmondtam, hogy a 40-es években a tiszaszabályozási központi választmány a Paleocapa javaslatát fogadta el, de azt ugy magyarázta, mint azt Paleocapa maga is kivánta értetni, t. i. hogy a folyam rendetlenségeinek megszüntetése végett Paleocapa által okvetlenül szükségesnek itélt s indítványozott átvágásokon kívül, a hol helyi érdekek kívánják, másokat is lehessen létesíteni. Paleocapa javaslatát az akkori hatóság is helybenhagyván, kezdetben az szolgált alapul a megkezdett tiszaszabályozási munkák kivitelénél. A forradalom után következett kormány legczélszerűbbnek látta a két jeles szakférfiú szabályozási nézeteit egyesíteni. Igen csekély eltéréssel helybenhagyta a Vásárhelyi által tervezett mederkiegyenesitéseket, s egyszersmind az illető érdekelteket, az árterületek védelme végett szükséges töltésvonalak felépítésére ösztönözte, s e czélból az árvédelmi társulatok alakulását szabályozta s elősegítette. Az átelleni töltések egymástóli legkisebb távolát, Paleocapa nézete szerint 759 méterre állapította meg s elrendelte, hogy mindaddig, mig az átvágások teljesen ki nem képződnek, a kanyar át ne töltessék, hanem a töltés a kanyar körül vezettessék. A töltésezésre névé tehát Paleocapa javaslata lett elfogadva. T.-Ujlaktól Csapig a kanyarok átvágása azon módon helybenhagyatott, a mint azt Vásárhelyi tervezte. Csaptól Tokajig, a 29. számú agárdi és 30. számú leányvári átvágások czélszerűbben vonaloztattak; a 37. számú karádi átvágás vonalának megváltoztatása folytán pedig a 38. számú átvágás feleslegessé vált. Tokajtól Szolnokig, a Paleocapa által javasolt t.-dobi 8-155 kilométer hosszú átvágás hagyatván helyben, a Vásárhelyi-féle 55., 56. és 58. számú átvágások elmaradtak, a62.sz. ároktői átvágás vonala pedig megváltoztattatott oly módon, hogy ott mindkét kanyart megszüntesse. Szolnoktól Csongrádig a 79. számú átvágás elhagyatott, a 80'• és 80 IL átvágások vonala Paleocapa javaslata szerint fogadtatván el, a 81. átvágás feleslegessé vált; végre Csongrád felett a 82., 83. számú kettős átvágás helyett a 83. számú ugy vonaloztatott, hogy az alsó kanyart szüntesse meg. Csongrádtól Szegedig a 85 L szentesi, 85 n- szegvári és 89. nagyfai átvágások vonatozása megváltoztattatott. Szegedtől a Dunáig a 90. és 91. számú átvágások helyett a vedresházi 90. számú 7-389 kilométer hosszú átvágás hagyatott helyben, a 95. számú ó-becsei mint egyszerű átvágás, a 96. borjasi egészen T.-Becsétől Borjasig, végre a 97. tarrasi a baloldalon vonaloztatott. Ujabb időben szükségessé vált még az eredetileg helybenhagyott átvágásokon kivül Zsurknál az északkeleti vasút hídjának biztosítása végett, az ottani kanyargós medret két átvágás által szabályozni, Szederkénynél pedig, az alsó-szabolcsi társulat töltéseinek biztosítása végett, egy kanyart átvágni. Ezen újabb átvágásokat is számításba véve, a tiszai átvágások összes száma 111; összes hossza 133-808 kilométer, az általuk levágott kanyarok összes hossza 616-657 kilométer, és így a folyó eredeti pályájának megrövidítése 482-849 kilométer.
