Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

232 743. szám. Az egyes szakaszok Az átvágások Az egyes végpontok közt os m m Kilométerenkénti esés s megnevezése J hossza távolság a rövidítés os m m ct-. -^ CS 9) -% a P w t^ ír 'S-S O. > —* 'Cö ^ ^= Cö (jj N — .ti Cd 'CÖ CG növekedés s megnevezése J hossza a folyó eredeti pályáján az átvágások által kiegyeli esite.t pályán kilométerekben CS •5 PC in ;*> c <e os m m ct-. -^ CS 9) -% a P w t^ ír 'S-S O. > —* 'Cö ^ ^= Cö (jj N — .ti Cd 'CÖ CG CD § •cd N ./> c -ci cd s megnevezése J kilóm. kilóm. kilóm. kilométerekben CS •5 PC in ;*> c <e mtr. mtr. mtr. mtr. § •cd N ./> c -ci cd I. II. III. IV. V. VI. VII. T.-Ujlaktól V.-Naményig . V.-Naménytól Csapig . Csaptól Tokajig Tokajtól Szolnokig Szolnoktól Csongrádig Csongrádtól Szegedig. Szegedtől a Dunáig . 11 4 1 5 21-882 10-051 2-321 18-199 87-223 79-368 170-661 380 795 134-562 105-516 253-605 87-223 79-368 170-661 272-832 87-339 99-303 209-679 107-963 47-223 6 213 43-926 0*284 0-351 0"059 0-173 12-090 3-378 8-881 10-797 2-598 2-270 4-632 0-1387 0-0425 0-0520 00281 0-0193 0-0215 00182 0-1387 0-0425 0-0520 0-0396 0-0297 0-0228 0-0221 0-0112 0-0104 0-0013 0'0039 0-3941 0*539 0-060 0-214 I. II. III. IV. V. VI. VII. Összesen 21 52-453 1211-730 1006-405 205-325j 0-170 44-646 0-0368 0-0443 0-Q075 0*204 A mellékfolyók betorkolását illetőleg, Paleocapa nem helyeselte a Latorcza bevezetését Csapnál; mivel szerinte ez mindkét folyóra nézve káros hatással lenne, a Latorczában >szerfeletti visszatorlódást«, a Tiszában »a torkolatul választott helyen szerfeletti viztömeg halmozódást okozván*; a Sajó torkának megigazitására nézve elfogadta a Vásárhelyi által javasolt 57. számú átvágást; az egyesült Kőrös folyásellenes beömlését egy kis átvágás által javasolta kiigazittatni, a Marost pedig a szegedi szoroson alól bevezettetni; végre magának a Tiszának beömlését is egy alább eső pontra czélszerűbb vonalba kívánta irányitani. Véleménye szerint a kedvezőbb helyi viszonyok közt levő átvágások 7*59 méter, az olyanok pedig, melyeknek helyzete nem volt kedvező 9-48 méter fenékszélességgel s a földnemnek legjobban megfelelő oldalrézsükkel lettek volna ásandók. Azon időben még a kotrógépek nem lévén annyira elterjedve mint jelenleg, az ásási mélységet természetesen a Tisza esetleges vízállása határozta meg, s legfeljebb arra lehetett számítani, hogy az átvágásokat lehetséges leend a Tisza szokott legalacsonyabb vizszinéig lemélyíteni. A kétparti védtöltéseket átalában egymástól oly távolságra szándékozott Paleocapa építtetni, hogy a folyó kanyarai köztük megférjenek, sőt a mennyiben a folyó természete ugy hozná magával, tovább is képződhessenek, a nélkül, hogy az esetleges partszakadások a védtöltésekre nézve veszélyesekké válhatnának. E szerint az átelleni töltések egymástóli távola, az egyes kanyarok terjedelmének megfelelőleg igen változó lett volna, mely körülményre Paleocapa semmi súlyt sem fektetett, mivel nézete szerint >a töltéseknek nem az a rendeltetésük, hogy a folyó eleven folyását kormányozzák, sem pedig, hogy annak hatását kiállják, hanem egyedül az, hogy a vizárt ne engedjék szétterülni.« Átvágások mellett és egyenes folyószakaszokon a töltések egymástóli távolát 759 méterre teszi. A töltések magasságának meghatározására nézve a következőket mondja Paleocapa: íHa nyugodtan akar az ember maradni, szükséges lesz, hogy a töltések legalább másfél lábnyival magasbak legyenek a töltésezés végrehajtása után leendő legnagyobb vizszinnél. Bármily távol legyenek is építve a parttól a töltések, mégis a töltésezés végrehajtása után, vagyis a kiöntések megszűntével, a vizár színe magassága jóval magasabb lesz, mint a folyó mostani állapotában eddig tapasztalt legnagyobb vizsziné volt. E tünemény azonban látni való, hogy nem lehet mindenütt egyforma az egész Tisza mentében. A felsőbb vonalokon, hol a vizárnak csak kevesebb része lesz együtt, kisebb lesz a magasság növekedése; de nőni fog az alsóbb