Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-699. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a láncz vagy kötélhajózásról” szóló törvényjavaslatról
14 699. szám. Annál inkább nem, mert itt nagy költségekről szó sem lehet. Néh. Kenessey Albert volt hajózási felügyelőnek, a kormány által bemutatott műve szerint, a maximális költség egy mértföld láncznál 18,000 forint, egy millióból tehát majd hatvan mértföld láncz volna előállítható. Magának a kormánynak a bizottságban tett nyilatkozata szerint, a Bezdán-Budapest és Budapest-Győr közötti, együtt 392 kilométer hosszú vonalon, a láncz lerakása 10 kapaszkodó és 20 uszálylyal együtt, 2.600,000 forintba kerülne. Ezen számitás jelentékenyen túlhaladja ugyan e fentemiitett hivatalos, mint más magán szerzők számitásait, azonban csak annál biztosabban vehető fel maximális összegül. A bizottság is meg van győződve arról, hogy a láncz. birtoka e kapaszkodók és esetleg uszályok nélkül ép oly nehezen képzelhető, mint a síneken való verseny, melylyel német theoretikusok óhajtottak segíteni a vasúti bajokon, s azért teljesen elfogadta a kormánynak ezen számadatait. Ha azonban ennyi költséggel az ország legfontosabb kiviteli útját, a hazai nyerstermények export-képességének ezen regulatorát teljesen biztosítani lehet a hazai közgazdasági érdekek részére : akkor valóban nem látja be a bizottság, hogy e lépés elmulasztása mint volna összeegyeztethető forgalmi politikánk általános irányával. Hozzájárul még egy körülmény. Nevezetesen az, hogy a láncz letétele oly folyókon is, melyeknek forgalma és vidékének termelési viszonyai távolról sem hasonlíthatók össze a közép Dunáéval, a láncz letétele felette nyereséges üzletnek bizonyult, igy a német, igy az orosz társaságok közül nem egy 18—20 o/ 0 osztalékot ad részvényeseinek, mindnyája pedig teljesen prosperál. Nincs ok feltételezni, hogy a Dunán ellenkező legyen az eset, s igy az államnak ezen befektetése gyümölcsözetlen maradjon pénzügyileg is. De ha — még mindezek daczára is — gyümölcsözetlen befektetés volna is a láncz lerakása pénzügyileg: közgazdaságilag, a hazai földbirtok jelen nyomasztó helyzetében, oly befektetésre adni ki 2 x /2 millió forintot, mely előreláthatólag 25—50 krral fogja emelni minden métermázsa búzának versenyképességét, váljon nem volna-e teljesen indokolva, s vájjon annak elmulasztása akkor, midőn e czélból hozott sokkal nagyobb áldozatokkal aránytalanul kisebb eredményeket vagyunk képesek csak elérni, volna-e egyáltalában indokolható? A bizottság mindezeknek és a tárgyalások során szükség esetén még kifejtendő további indokoknak beható megfontolása után azon határozott óhaját fejezi ki, hogy eltekintve a többi hazai folyóktól, melyek kivitelünket ugy sem uralhatják, legalább a Dunán a lánczvagy kötélhajózás létesítése és üzlete állami legyen. Ez óhajtásánál azonban tekintetbe kívánta venni a kormány helyzetét, mely a kérdésnek ily irányban való tanulmányozására kétségkívül időt szükségei, s a mely határozott ígéretet az ez irányban való megoldásra, már csak az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel sem tehetett. A bizottság határozati javaslata tehát kettős czélzatu. Az egyik az, hogy a kormány a láncz letételének és üzletének állami költségen való berendezése tárgyában haladéktalanul tanulmányokat tétessen; a másik az, hogy minden további késlekedést kikerülőleg, az őszszel, a költségvetés előterjesztésével egyidejűleg, tanulmányainak eredményéről s a kérdés mily módon leendő megoldásáról jelentést tegyen, hogy azt a törvényhozás az általános pénzügyi helyzettel kapcsolatosan vehesse akkor tárgyalás alá. A bizottság beismeri, hogy ily módon a láncz letételének törvényes biztosítása elhalasztatik; azt véli azonban más oldalról, hogy a kérdésnek minden oldalról való komoly megfontolása ily módon biztosíttatik, más oldalról pedig a láncz gyors letétele csakis pár hónappal halasztatik el, a mennyi időt valószínűleg az engedélyezési tárgyalások úgyis igénybe vettek volna. Hogy
