Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában
154 723. szám Rotlierniann Rezső, a félszerfalvi és több soproni czukorgyár tulajdonosának felelete 1 . 1. kérdés: Mely bajokat tapasztalt az 1878-iki törvény életbeléptetése óta, melyek orvoslást igényelnek. Rotlierniann: Az 1878-iki törvény, épen mint az ezt megelőző, az általányrendszert továbbra is fenntartotta, csakhogy hozzácsatolta a contingentálást. Azelőtt már nagy különbségek voltak az átalánytörvény mellett, a különböző lényerési módok mellett való feldolgozás lehetőségében. Ha tovább visszapillantunk, annak idején a lésajtóknál egyes gyárak termelőképessége közt nem volt oly eltérő a különbség, mint a diffusionális eljárásnál. A diffusió azonban teljesen utat tört magának s majdnem kizárólagos lényerési módszerré vált; mert a lésajtógyárak nagyban és egészben nem számítanak. Ott a feltaláló erő, a munkásság s más segédeszközök teremtették meg az új eszközöket, ugy hogy egyik vagy másik gyáros több eredményt mutathatott volna fel. S miután az adótétel, az általányozási tételek, az átalányozás mérve évenkint fölebb emeltetett, hogy végre a kincstárnak valami eredményt hozzon, a különbségek még inkább szembetűntek. Különben egyik gyár 50%, a másik 75%, a harmadik ismét 100% adót fizetett. Ez adó reformálására nem fölülről indult meg a kezdeményezés, hanem maguknak a gyárosoknak köréből. S én azt hiszem, hogy épen a magyar gyárosok bizonyos tekintélynek is örvendenek, kik mindenha bizonyos vezérszerepet játszottak a czukoriparosok egyleti életében, miután hátuk mögött, daczára a gyárak kevés számának, a magyar kormány áll, melynek egyenjogú szavazata van a közös vám- és adóügyekben. A mi befolyásunk ennek folytán mindig nagyobb lett, s initiativánknak is nagyobb volt a hatása, e Magyarországból eredő bajok elháritására. 2. kérdés: Csak az ön gyárát sujtották-e ezek a bajok, vagy másokét is? a nagyobb vagy kisebb gyárakat; a lésajtó vagy diffussionális gyárakat-e inkább f Rothermann: Nagy átalánosságban azt lehet mondani, hogy a nagy gyárakat jobban sújtották; a kisebb gyárak inkább voltak azon helyzetben, hogy a törvényt nagyobb mérvben kizsákmányolhatták, mint a nagyok. Különben majdnem minden gyárban azt tervezték, hogy egy nagy diffussionális telep helyett két kisebbet állítanak fel. S ez az oka, hogy miért zsákmányolhatták ki a törvény határozatait Csehországban jobban, mint Magyarországon; mert Magyarországon inkább a diffusionális gyárak a nagyobbak, mig Csehországban egy csomó kisebb gyár van, melyek ha hosszabb idény alatt többet termelnek is, de előállítási képességük kisebb, mint a mi gyárainké. Ha a speciális térképen Csehországban az ember annyi kis gyárat lát együtt, azonnal belátja, hogy lehetetlen, miszerint a gyárak csupa Leviathanok legyenek. Otí sok a kis gyár s ezek legjobban kizsákmányolhatják a törvényt. Kisebb edényeket hamarabb meg lehet tölteni s kiüríteni s a nagyobb gyárakéhez képest aránylag nagyobb az átlaguk. Azért ezeknél a kihasználás a legnagyobb. Áttérek most a lésajtó-gyárakra. Én ugyanis több lésajtó-gyárat képviselek, melyeknél családommal együtt érdekelve vagyok. Sopron megyében ma négy lésajtóra berendezett gyárunk van, melyek közül háromnak igazgatója s érdekeltje vagyok. A lésajtó-gyárakat tehát tökéletesen ismerem, s állithatom, hogy ezek az utóbbi időben nem panaszkodhattak; azok legalább, melyeknél a sajtoló eljárás a kor követelményeinek megfelelnek, s hol értenek a sajtoláshoz, nem. Jól tudom, hogy Csehországban éppen ugy, mint Magyarországon, néhány lésajtóra berendezett gyár tulajdonosa rémitő magas adót fizet. De ezek épen azok, kik nem haladtak a korral. A lésajtó gyárosok-mindig kedvezőbb helyzetben voltak valamivel, mint a diffusionális gyárosok. S én azt hiszem, hogy ez többé-kevésbé azon magyar czukorgyárosoknak köszönhető, kik befolyásukat oly módon érvényesítették, hogy nem emelkedett ellenük
