Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

148 723. szám. folytán mi annyira hátrányban vagyunk, hogy mi tényleg sokkal több adót fizetünk. Ezzel nem csak a mi surányi gyárunkat értem, hanem általában a magyar gyárakat s eollegáim e tekintetben bizonyára egy véleményen vannak. Láng Lajos : Kinek volt tehát mégis haszna ? Lippmann: Természetesen a cislajthániai gyáraknak. Láng Lajos: De valamennyien még sem nyerhettek, különben nem sürgetnék maguk a reformokat és újabb javaslatokat. Lippmann: Egy részük mindenesetre nyert, az a rész tudniillik, mely a haladással lépést tartott. Ezeknek az a nagy előnyük van, hogy mig mi az utófizetésekkel együtt ma a normális adótételnél többet fizetünk, addig ók megállapodtak a felénél s nekünk kell megfizetni a kiviteli jutalmat. Láng Lajos: S többsége ez az osztrák gyáraknak. Lippmann: Azt absolute nem állithatom, de mindenesetre jelentékeny száma s ez elég. Miután a contingentált összeg mégis egészen beszerzendő a bejelentett répa mennyisége szerint, nagyon természetes, hogy mi, kik nagy edényekkel tartunk s tartani kénytelenek vagyunk a nagyobb mennyiség miatt, melyet feldolgoznunk kell, hátrányban vagyunk, mivel az utófizetés is a bejelentések mérve szerint osztatik föl. Mi tehát már előre fizettünk s fizetnünk kell még egyszer, a százalékos pótlékot, melyet most 35%-al számítanak. Ezen körülmény folytán tehát Cislajthánia gyárainak egy jelentékeny része rendkívüli sikerrel dolgozott. Hegedűs: Kicsoda kezdeményezte az új törvényjavaslat hozására czélzó mozgalmat s honnét van az, hogy épen azok, a kik a fenálló rendszer mellett legtöbbet nyernek, az eddigi rendszer változását indítványozták? Lippmann: Az egész mozgalom főleg Stummer és Rothermann uraktól indult ki, de tőlünk, valamint Cislajthániából is. Mert oda át is rendkívüli egyenlőtlenség jutott érvényre s azok a gyárosok, kik oda át károsítva látták magukat, felszólaltak az eddigi törvény ellen. Mi eddig az ellenkezőt tettük. Fájdalom, nálunk a kereskedelmi statistikát hivatalos titoknak tekintik, ugy, hogy mi az adatokat jóval később tudjuk meg, a mikor reánk nézve semmi, vagy csak relatív értékük van. Mi tehát magunk se tudtuk az adatokat s kérvényt nyújtottunk be a ministeriumhoz, egyúttal többek szíves támogatását kérve ez ügyben. Mi ugyanis abban a véleményben voltunk, hogy nincs más teendő, mint ugyanazon rendszer elfogadása, melyet a Lajthán túl alkalmazunk: azaz a kis diffusióval való dolgozás, szóval olyan rendszer, mely bennünket a cislajthániai gyárakéhoz hasonló kedvező helyzetbe hoz. Ebből az eszméből indultunk ki, de még akkor nem ismertük az ügy állását s memorandumunkban arra kértük a ministeriumot, hogy az új törvényjavaslat ne fogadtassák el, hanem maradjon meg a régi, mivel így reméltük, hogy egyenlő helyzetbe jövünk a cislajthániai gyárakkal s megtehetjük a kellő intézkedéseket. Erre az enquétere hivtak meg bennünket Bécsbe. S csak itt terjesztették elénk a statistikai adatokat. Arról ugyan volt tudomásunk, hogy utófizetéseket kell teljesítenünk, de arról éppen mit se tudtunk, hogy az utófizetéseket oly nagy arányokat fognak ölteni, a mint tényleg kiderült. S szaktársaink azt mondták: ha a rendszert fenn akarjuk tartani, ugy az csak egy évig, vagy legfelebb még egy évig lesz lehetséges; az egyenlőtlenség oly annyira szembe ötlö, a különbözet oly rendkívüli, hogy az mindenképen tarthatatlan. Kifejtették előttünk s mi magunk is beláttuk, hogy ha mi arra a rendszerre akarunk áttérni, a melyet a lefolyt idényben oda át követtek, ez esetben óriási kiadásaink volnának, pl. Suránynak 100—150,000 frt. Általában mondták, hogy ez állapot beteges s tarthatlan állapot s hogy badarság volna ma oly óriási összegeket fordítani gépekben és készülékekben való beruházásokra, melyek tán a következő évben fölöslegesekké válnának. Mi elriasztva, a collégáink által felhozott érvek alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy még örülhetünk, ha elérjük, hogy ne legyünk hátrányban Cislaj íhaniá.