Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

142 723. szám. Wahrmann: Kinek van nagyobb kára e baj miatt, a kis vagy a nagy gyárosoknak ? Sclimidt: A nagyobb gyárosok általában jobban mozoghatnak; nagyobb töke fölött rendelkeznek, s kevesebb nehézséggel tehetik magukat túl a forcirozott eszközök alkalmazásán. Kisebb gyáraknak rendszerint kisebb eszközök állnak rendelkezésre, s nem könnyen határozhatják el magukat nagy áldozatok hozására, hogy pillanatnyi előnyöket érjenek el, melyek talán a következő évben valami változás következtében ismét veszendőbe mennek. 3. kérdés. Az új javaslat segithet-e ezen a bajokon és miképf minó' hatással lesz az a különböző gyárakra f Schmidt: Azon bajon, hogy a jelenlegi átalányozási rendszer mellett a kevesebb czukortartalmú répa kárt szenved a nagyobb czukortartalmú ellenében, a javasolt reform sem fog segíteni,, sőt e bajt a reform nem is fogja érinteni. Azért a félre nem ismerendő előny egyedül arra fog szorítkozni, hogy egyenletes feldolgozás fog eléretni a különben egyenlő berendezés mellett a mostani nagyon is egyenetlen eljárás helyett, szóval hogy az egyes gyárakban eleje vétetik a munka túlhalmozottságának. A diffusionális gyárak jövőben nem fognak oly nagy előnyben részesülni a lésajtó-gyárak fölött, mint most. 4. kérdés: Mit tart gyárára nézve eló'nyösebbnek, a gyakoribb feltöltést, vagy a tökéletesebb kihasználást ? és miért f Sclimidt: Mindegyik módszernél meg kell tartani bizonyos határt, melyen nem lehet átlépni a nélkül, hogy hátrányok ne származzanak belőle, s ha e határ nincs is oly szigorúan meghúzva a diffusionális eljárásnál, mint a sajtoló eljárásnál, de mégis megvan. Túlhajtott munkát csak bizonyos határig lehet észszerűleg végezni. Ha e határt az ember átlépi,, csak fölületesen s hiányosan dolgozhatja fel a nyers anyagot, s a haszon ez esetben gyakran csak látszólagos, mert a mi egyfelől megtakarittatik, másfelöl veszendőbe megy. 5. kérdés: A gyakori feltöltéssel a répában mily vesztesége van f feldolgozza-e a melasset f osmose vagy elutionalis rendszer által f vagy hogyan értékesiti a melasset? Schmidt: A melasset a mi gyárunkban nem dolgozzák fel tovább. A viszonyok egy részvénytársaságnál rendesen mások, mint egy magántulajdonosnál. Én nem tehetek önhatalmúlag új beruházásokat. Különben pedig a melasseból való czukornyerés módszere még nem érte el azon tökéletességet, hogy minden esetben elönynyel járna. Eddig az osmoseeljárást fogadták el leginkább, mert a legcsekélyebb befektetési költséget igényli, másrészt több tüzelőanyagot kivan; azért azon gyárakra nézve, melyek csak drágább tüzelőanyaggal dolgozhatnak, kevesebb előnyt nyújt. Az elutionalis s a többi eljárás, melyek arra vannak alapítva. hogy a czukor mészszel hozatik összköttetésbe, eddig még nem honosulhattak meg, s még csak a kísérleti stádiumban vannak. Hegedűs: Melyik eljárást követi ön ezek közül? Schmidt: Egyiket sem. Hegedűs: Mit csinál hát akkor a melasse-szal? Schmidt: A melasset nem mi magunk használjuk fel egészen, hanem eladjuk spiritus-gyárosoknak, részben pedig magunk használjuk föl; Pesten egy egészen külön czélra adjuk el. A melasset itt ugyanis fénymáz-gyártásra használják s e czélra a melasse-termékünk negyed-